Ragasztás, lakkozás - Fórum
Nyitólap | Regisztráció | Belépés
[ Új üzenetek · Résztvevők · Fórumszabályzat · Keresés · RSS ]
Oldal 1 / 11
Fórum » Famegmunkálás » Faipari munkák, ötletek » Ragasztás, lakkozás
Ragasztás, lakkozás
ImreDátum: Hétfő, 2011-09-19, 10:26 AM | Üzenet # 1
Alezredes
Csoport: Adminisztrátorok
Üzenetek: 120
Állapot: Offline
Aki ismer az tudja, hogy régóta foglalkozom a fával. Mindig is érdekelt a fával való munka. Ide a saját ötletek és a talált ötletek gyűjtöm össze. Akinek van ötlete az is besegíthet. Hiszen az én eredeti szakmám a fémekkel van kapcsolatban.
 
ImreDátum: Hétfő, 2011-09-19, 10:27 AM | Üzenet # 2
Alezredes
Csoport: Adminisztrátorok
Üzenetek: 120
Állapot: Offline
A fa ragasztása

A ragasztásról általában:
Itt szoktak megemlékezni kondenzációs, polikondenzációs, poliaddíciós és polimerizációs ragasztókról, rezorokról és egyebekről. A képletek és reakciók ismertetése helyett inkább a gyakorlati felhasználásról és annak buktatóiról írnánk néhány sort.
Legfontosabb a ragasztandó felületek előkészítése. Csak hézagmentesen záródó, gyalult felületeket ragasszunk. Ne feledkezzünk meg a teríték összeforgatásáról ( balos, jobbos fa) majd összejelöléséről. Régen használtak fogasgyalut a ragasztási felületek növelésére, de a modern ragasztóanyagok használata mellett ez nem szükséges, sőt ( a legújabb kutatások szerint) káros. Hideg fát ne ragasszunk, az ideális a 20 C –os hőmérséklet ( a ragasztó számára is). Egyes ragasztókat edzővel kell keverni ragasztás előtt, vagy más módon előkészíteni. A fazékidő az elkészített, beedzett ragasztó felhasználhatósági ideje ( hűvösebb helyen való tárolással kissé növelhető).
Ragasztó felhordás: a sűrűbb anyagokat spatulyával, a hígabbakat ecsettel, hengerrel vihetjük fel a felületre. A felhordást mindig a sarkokon, széleken kezdjük, nehogy kimaradjon a felület egy része. Legtöbbször mindkét ragasztandó felületet megkenjük.
Ügyeljünk az anyagon feltüntetett nyílt időre, mely azt jelenti mennyi időn belül kell megtörténnie az alkatrészek összerakásának a felhordás után. A ragasztóra megadott zárt idő jellemzi, mennyi időn belül kell megtörténnie a szorításnak az összerakás után. Az összeillesztés után összeszorítjuk v. préseljük az anyagokat. Ha pillantszorítót használunk, gondoskodjunk a teríték szétcsúszásának megakadályozásáról. Táblásításnál pl. alul-felül egy-egy lécet rögzítünk a terítékre szorítókkal. A léceket érdemes cellux vagy „havannabarna” ragasztószalaggal beburkolni, hogy ne kössön bele a ragasztóba. Fontos a megfelelő szorítóerő elérése, ezért ne spóroljunk a szorítókkal. Deszka táblásítása esetén kb 40 cm-enként, 40-50 mm-es anyag tömbösítése esetén 25-30 cm-enként tegyünk szorítót. Ne feledjük, mindig a teríték közepére tegyük fel az elő szorítókat, majd jobbra-balra haladunk a végek felé. Ha előbb a két végét fogatnánk meg, a közepét már nem tudnánk összehúzatni. Ha jól dolgoztunk, a fuga teljes hosszon záródik és egy kis ragasztó mindenhol kinyomódik a fugából. Ezt ( ahol hozzáférünk a szorítóktól) vizes ronggyal frissen letörölhetjük.
Ügyeljünk az előírt présidő betartására ( ragasztótól függ, a hőmérséklet emelésével ált. csökkenthető). A kötési vagy a kikeményedési idő ennél több, 1-10 nap között változik időtartama. Ez azt az időt jelenti, amikor a ragasztás eléri végső szilárdságát.
Korpusz bútorok ( pl szekrények) összeállításánál, szerelésénél csőrös edénnyel nyomjuk a ragasztót a ködökcsap v. a lamelló résébe. ( Ilyen edényt kaphatunk ragasztóval együtt 0,5-1 kg-os kiszerelésben. Válasszuk a hegyesebb csőrű változatokat.) Az összeállítás után a kinyomódott ragasztó eltávolításához használhatunk itt is vizes rongyot, szivacsot, vagy megvárjuk míg a ragasztó félig-meddig megköt és akkor távolítjuk el vésővel, spatulyával.

A ragasztók fajtái:

PVAC alapú diszperziós ragasztók:
Napjaink legelterjedtebben használt faipari ragasztói. Kötőanyaguk általában polvinil-acetát, melyet vízben diszpergálnak különféle adalékok és töltőanyagok hozzáadása mellett. A sokféle fajta PVAC ragasztó különböző tulajdonságait a különböző adalékanyagoknak köszönheti. Létezik általános szerkezeti ( D2-es vízállóságú), vízálló (D3-as vízállóságú), víz és főzésálló (D4-es vízállóságú) és expreszz (gyorskötésű) változata is. Ablakokhoz, kültéri szerkezetekhez, rétegragasztott tartókhoz a D4-es, táblásításhoz, bútorokhoz, kisebb igénybevételű ragasztásokhoz D3-as, bútorokhoz, köldökcsapokhoz D2-es ragasztó a megfelelő. Ügyeljünk a ragasztó tárolási hőmérsékletére, mert (vizes diszperzió lévén) ha megfagy, elveszti ragasztási tulajdonságait „megtúrósodik”. A raktárban tehát min. 5 C-legyen. Egyes D4-es ragasztók vízállóságukat 5-10% edző hozzáadása után érik el.
A ragasztáshoz min.20 C az ideális, de pl táblásításnál ennél magasabb hőfokot is használnak. A PVAC ragasztókat nem szokás 40-50 C fölött használni, mert magasabb hőmérsékleten már lágyul a megkötött ragasztóanyag.
Felhordása történhet ecsettel, hengerrel, spatulyával, köldökcsapok esetén csőrös adagoló edénnyel. Lehetőleg vékonyan hordjuk fel, de jusson mindenhova. Az eszközöket (amíg nem kötött bele a ragasztó) langyos vízzel el tudjuk mosni. Nyílt idő: 3-10 perc. Préselési idő: 15-180 perc, a ragasztó fajtájától, hőmérséklettől, munkadarabtól függően.

Melegenyv v. glutinenyv:
Apáink, nagyapáink hagyományos„enyve”. Kizárólag természetes anyagokból készül, csontok és bőr hosszas főzésével nyerik ( csontenyv, bőrenyv), hasonló módszerrel mint a kocsonyát. A kályhán fővő enyv szaga régen minden asztalosműhelyt átjárt, de körülményes használata miatt ma már nem használják széleskörűen.
Antik bútorok felújításánál, „felszücsösödött” régi furnérborítások javításánál még van helye. Hagyományos módszerű kasírozott furnérborítások készítésénél, furnérozókalapáccsal ( reibolókalapáccsal) felvitt furnéroknál, intarziáknál célszerű használni. A kereskedelemben gyöngy- szerű granulátum, esetleg pehely formában kapható. Először vízben kell áztatni (duzzasztani) az alapanyagot, majd főzni alacsony hőfokon (60-75C). Könnyen leég, ezért dupla falú edényben, vízfürdőbe állítva szokás főzni. Jól beváltak a duplafalú „tejforraló” edények. Ha már régi az enyv, vagy hosszabb ideje van a tűzhelyen, kevés vizet még adhatunk hozzá időnként, bár a viszkozitást a hőmérséklet emelésével kissé csökkenteni tudjuk. Forrón kenjük fel az enyvet a ragasztandó felületekre (65-70C) , melyek szintén ne legyenek hidegek. A szorítás erős legyen, a teljes kötéshez 24 óra szükséges. A ragasztás nem vízálló és a magas hőt sem bírja.

Kazeinenyv:
Természetes alapanyagokból házilag is könnyen elkészíthető ragasztóanyag. Alapanyaga a tejben, túróban lévő tejfehérje, a kazein. Sovány túrót mésztejben v. nátronlúgban oldunk, a végeredmény egy mézszerű oldat lesz. Szűréssel a fel nem oldódott túrót leválasztjuk, és már kész is a ragasztónk. A bekevert anyagot nem tárolhatjuk hosszabb ideig, mert megromlik a tejfehérje miatt. A kazeinenyvet készíthetjük a kereskedelemben kapható por alakú enyv és víz keverésével is. Tölgyekhez nem javasolt, alkalikus hatása miatt. A kész ragasztás vízálló és hőre érzéketlen lesz. Fazékidő 5-10 óra ( hőmérséklettől függően), préselési idő 4-6 óra, a teljes ragasztási szilárdság elérése min. 1 hét. Régen általánosan használt ragasztó volt, különösen a népi bútorok készítőinél. A festett bútorok alapozásához is gyakran használták akár magában beeresztőként, akár földfestékekhez keverve kötőanyagként. Sok más hagyományos festék kötőanyaga. Használatával ( földfestékekkel v. fémsókkal színezve) természetes színű (bútor) festékeket kapunk, melyek ráadásul vízállók is.

Kontaktragasztók:
Általában kaucsuk v. műkaucsuk (neoprén vagy polikloropén) oldószeres oldata. Felhordása történhet a sűrűbb változatok esetén spatulyával v. ecsettel, a hígabb változatok esetén szórópisztollyal. Felhordás után 5-10 perc száradás után préseljük össze a munkadarabokat. A felületeknek tapintásra szinte porszáraznak kell lenniük! Használják a munkalapok élzárásához használatos decopon felragasztásához. Ügyeljünk rá, hogy nedvszívó ( pl munkalap vágott vége) felületek esetén kétszeri ragasztózás is szükséges lehet. Parafa burkolatokat rögzíthetünk vele, a kárpitosiparban pedig PUR habok ragasztásához használják.
A PVC padlók ragasztására is a legjobb anyag. A ragasztás szilárdságát ( az előírt technológia betartása esetén) nem a préselés ideje, hanem a nyomóerő nagysága befolyásolja. Tehát elegendő a rövid idejű, de nagy nyomású préselés.
A ragasztás vízálló, de nem hőálló.
 
ImreDátum: Hétfő, 2011-09-19, 10:33 AM | Üzenet # 3
Alezredes
Csoport: Adminisztrátorok
Üzenetek: 120
Állapot: Offline
Hogyan használjuk a folyékony fát?

A tapaszt keskeny (20-40 mm széles) spaklival kenjük, préseljük a repedésekbe, kihullott göcsök helyére, szálkiszakadásokba. A spakli hegyes sarkait célszerű kicsit ( tényleg csak kicsit, max. 1x1 mm ) lekerekíteni reszelővel v. csiszolópapírral, hogy ne karcolja a fát. A gyantatáskák tapaszolása előtt a résből el kell távolítani a gyantát. Ezt éles szélesebb ( pl: 20-as) vésővel tehetjük meg. A gyantajáratot tisztára kell faragni, gyanta nem maradhat a tapasz alatt sem! Van, aki forró vasat használ erre, de a mély, keskeny gyantajáratokat vésővel lehet legjobban kitisztítani.
Gyakori hiba kezdőknél, hogy a fa nagy felületeit „bevakoljuk”. A folyékony fát ( „rejbolást”) csak a szükséges helyekre vigyük fel! Kis adag tapaszt nyomunk jó erősen a résbe v. lyukba és a fölösleget ugyanazzal a mozdulattal lehúzzuk a spaklival. Ha jól csináltuk , kicsit kidudorodik a paszta. Ez nem baj, száradása során úgyis behúzódik. Ne maszatoljuk össze nagyon a fát, ne feledjük, a fölösleges anyagot nem lesz könnyű lecsiszolni száradása után.

Hogyan foltozzunk?
Egyszerűbb művelet a csónakfolt használata, ha van lamellózó marógépünk. A csapozó szerszámot cseréljük foltozó szerszámra. Állítsuk be a fogásmélységet, és marjuk bele a fészket a fába. Keressünk a faanyag színéhez, erezetéhez illő foltot. Ragasztózzuk be a fészket, és üssük bele a foltot. ( A foltot is megkenhetjük.) Száradás után szintbetisztítjuk a javítást. Ehhez vésőt, (esetleg gyalut), majd csiszolópapírt használunk.
Ha a kerek dugófoltot választjuk, dolgozhatunk gyári göcsfolttal, vagy készíthetünk magunk is, ha van speciális dugófúrónk. A dugót készíthetjük 10-15-20 mm vastag deszkából ( ha oszlopos fúróval pontos mélységű fészek furatokat tudunk készíteni a foltoknak), vagy vastagabb pallóból ( ekkor egy-egy dugóval több lyukat is javíthatunk). Következhet a javítófolt fészkének befúrása a munkadarabba. Alaposan ragasztózzuk be a furatot és a pótlást is. Ezután üssük a helyére a dugót. Ügyeljünk a szálirányra! Ha jól dolgoztunk, kinyomja egy kicsit a ragasztót. A nagyját letörölhetjük, a többit majd száradás után letisztítjuk. Ha megszáradt, a fölösleget vésővel leszedjük, vagy legyaluljuk. Van, aki csiszológépet használ erre, vagy fúrógépbe fogott csiszolótárcsát ( durva papírral). Kezdőknek célszerű hulladék anyagon néhány próbát csinálni, mielőtt a kész bútornak nekiugrunk.
 
ImreDátum: Hétfő, 2011-09-19, 10:34 AM | Üzenet # 4
Alezredes
Csoport: Adminisztrátorok
Üzenetek: 120
Állapot: Offline
Nitrolakkok használata

A nitrolakkok (NC lakkok) nitrocellulóz oldószeres oldatai. Egyik legegyszerűbben használható lakk. Viszonylag vékony bevonatot ad, mely közepesen tartós. Nem túlságosan kopás és vízálló. Ára a többi lakkhoz viszonyítva alacsony. Gyorsan szárad. Létezik matt, selyemfényű és fényes változata is, de nem lesz olyan fényes, mint pl a PU lakkok, vagy a poliészter lakk bevonata. Igénytelenebb munkákhoz használhatjuk a „festékbolti kommersz” anyagokat, de jobb minőség eléréséhez kapható külön profi alapozó és fedőlakk is (pl: Milesi termékek). Két vagy három (esetleg több) rétegben szokás felvinni a felületre. Felhordására ecsetelést, hengerlést, szórást használunk. A gyors száradás miatt a szórás a legcélszerűbb felviteli módszere. Lassító hígító használatával meleg időben lassíthatjuk a száradását, ezáltal több időt hagyva a terülésre. Hideg időben gyorsító hígító használata a célszerű. Az alapozást alapos csiszolásnak kell követnie, 200-220-as papírral, vagy 150-200-as csiszolószivaccsal. Minden további réteg felvitele előtt csiszoljunk! Mivel az anyag 70-75 % -a oldószer, fokozottan ügyeljünk a szellőzésre, ill. a munka és egészségvédelmi előírások betartására, a védőeszközök használatára. Ügyeljünk rá, hogy túl magas nedvességtartalom, alacsony hőmérséklet ill. nem hozzá való hígító esetén kifehéredhet a lakk. Ipari változata az „univerzális kombi lakk” kötése 10 % edzővel gyorsítható, de anélkül is használható.
 
ImreDátum: Hétfő, 2011-09-19, 10:36 AM | Üzenet # 5
Alezredes
Csoport: Adminisztrátorok
Üzenetek: 120
Állapot: Offline
Vizes pác vagy szeszpác?

A pácokat a színezék oldószere szerint vizes és oldószeres, szesz pácokra csoportosíthatjuk.
A vízpácokkal könnyebb dolgozni, mert több időnk van az oszlatásra, eldolgozásra. Az oldószeres és szeszpácok gyorsabban beszívódnak, száradnak. Ha nem vigyázunk, bizony hamar foltos lesz a felület. A vizes pácok jobban felhúzzák a fa szálait, a szeszpácok kevésbé. Vizes pác használata esetén nem kerülhetjük el az előzetes felvizezést, majd az azt követő csiszolást. A legtöbb keményfára használhatjuk a szeszpácokat, oldószeres pácokat, de ritka szálú, erősen nedvszívó fafajokat csak vizes páccal célszerű kezelni. Vízpácot használunk égerfára, nyárfára, fenyőre ( bár a borovit van aki szeszpáccal kezeli), bükkre, hársra. Szeszpácot, oldószeres pácot tölgyre, akácra, cseresznyére. A vizes pácok tulajdonságainak javítására a házilag kevert pácokhoz szokás 5-10 % szalmiákszesz adagolása. Ha készre kevert gyári pácoldatot használunk, ez szükségtelen.
 
ImreDátum: Hétfő, 2011-09-19, 10:37 AM | Üzenet # 6
Alezredes
Csoport: Adminisztrátorok
Üzenetek: 120
Állapot: Offline
Olajozott felületkezelés

Legismertebb anyaga a lenolaj. A legolcsóbb, legegyszerűbb, legegészségesebb szer a piacon.
Ez egy száradó olaj, a levegő oxigénjével reakcióba lépve szárad. Kötőanyagként használják olajfestékek, lazúrokhoz, lakkok gyártásához, de önmagában is jó felületkezelő anyag. Kiemeli a fa rajzolatát, élénkíti színét.
Lassan szárad, ezért felületkezelésre inkább a belőle készített kencét használják, vagy higított változatait (olajos hígító, vagy félolaj). Alapozni higított változata javasolt, mert jobban beszívódik a fába. Felhordása legegyszerűbb ecsettel. A felületen maradt anyagot az eldolgozás után töröljük vissza, mert ragacsos, ráncos foltokat hagy a felületen. Alapozás után finom papírral csiszolunk, majd újra kenjük. Használatos olajfestékek alapozására is.
A lenolaj mellett terjednek más olajok is (pl: narancsolaj, bangkiraiolaj stb), ill. a padlókhoz használatos keményolajok. Ezeket persze csak speciális szaküzletekben tudjuk beszerezni, míg lenolajkencéhez minden festékboltban hozzájuthatunk. Ha tartós védelmet szeretnénk, célszerű legalább két réteget felvinni. Időnként célszerű egy-egy felújító kezeléssel felfrissíteni a felületet. (Az igénybevételtől függően 1-2 évente, konyhapultokon gyakrabban.)
A lenolajkence jó alapozó az olajfestékek ill. viaszolás alá. Ne használjuk kültéren csak önmagában, mert előbb-utóbb beszürkül, befeketedik a fafelületünk.
 
ImreDátum: Hétfő, 2011-09-19, 10:37 AM | Üzenet # 7
Alezredes
Csoport: Adminisztrátorok
Üzenetek: 120
Állapot: Offline
Csiszolás, előkészítés

Tökéletes felületkezelés csak megfelelően előkészített fafelületen lehetséges. Nagy szerepe van a szakszerű csiszolásnak. Az első hibát itt követik el a legtöbben. Hiába a drága lakk, minőségi viasz vagy lazúr, bútorunk nem lesz tetszetős, ha nem készítünk megfelelő alapot neki. Ha a felület kitöredezett, karcos, kezdjük durva csiszolóanyag használatával. Általában elég a 80 –as papír, de egyes esetekben (pl: keretek kiálló csapvégeinek szintbecsiszolása, vagy egalizáló csiszolás) 60-as papírra is szükség lehet. Lehetőleg szálirányba csiszoljunk, vagy azzal 5-10 fokot bezáró irányban. Így elkerülhető a karcos, „csíkos” felület kialakulása.
Fenyőfánál, puhafáknál esetenként indokolt lehet az elején a keresztszálú csiszolás is. Az első csiszolás után megmaradó fahibákat (ha eddig még nem tettük meg) most még javíthatjuk. A kisebb hibákhoz megfelelő színű folyékony fát használjunk (ami csak a nevében folyékony, valójában sűrű kittszerű anyag). Ügyeljünk a megfelelő szín kiválasztására.
A nagyobb hibák, gyantatáskák, repedezett, kiesett vagy fekete göcsök eltüntetésére használjunk „csónak” foltot (melynek fészkét lamellózógépre szerelt, kimondottan erre a célra gyártott maróval készíthetjük el), vagy kerek foltot, esetleg gyári göcsfoltot. A „csónak” foltot és a göcsfoltot barkácsboltokban, faáru boltokban szerezhetjük be. Kerek „dugófoltot” erre a célra kialakított dugózó maróval készíthetünk. A javítások száradása után jöhet a durva csiszolás (80-as papír), esetleg újabb javítás (ha szükséges). A csiszolást ezután 100, 120, keményfa esetén 150 v. 180-as papírral fojtassuk. A szemcseméretet csak fokozatosan finomítsuk, hiszen csak így tüntethetők el az előző csiszolás nyomai. Figyelem, a kopott 100-as nem helyettesíti a 150-es papírt! Így a rostokat csak visszapréseljük a felületbe, melyek majd a pácolás vagy a lakkozás során fognak újra „felágaskodni”, felületünk érdes lesz
 
ImreDátum: Hétfő, 2011-09-19, 10:38 AM | Üzenet # 8
Alezredes
Csoport: Adminisztrátorok
Üzenetek: 120
Állapot: Offline
Viaszolás

A viaszolás selyemfényű, alacsony v. közepes vízállóságú felületet ad. Szépen kiemeli a faanyag természetes színét, rajzolatát. A fának sárgás, mézszínű árnyalatot ad, de kaphatók színezett változatok, sőt léteznek viaszlazúrok is. Ha tartósan szép felületet szeretnénk, akkor időnként fel kell újítani a bevonatot.
A viaszolás során többféle anyag jöhet számításba. Legegyszerűbben a készen kapható vizes viaszemulziókkal dolgozhatunk. Ezek tartalmazhatnak növényi és méhviaszt is, melyek kevés oldószer kíséretében vízben vannak emulgeálva. Egyszerűen felecseteljük az előkészített felületre, 1-2 rétegben. Tökéletes száradás után lószőr kefével fényesíthetjük a felületet.
Dolgozhatunk méhviasz balzsammal, vagy oldószeres viaszoldattal is. Ez házilag is elkészíthető, de nagy választékban készen is beszerezhető. Használata előtt érdemes a felvizezést és az azt követő csiszolást is elvégezni. Ha színezni akarjuk a felületet, következhet a pácolás, de dolgozhatunk színezett viaszokkal is. Alapozni lenolaj kencével, olajos hígítóval célszerű. Az olaj száradása után 180-220-as csiszolópapírral, vagy 150-180-as csiszolószivaccsal csiszoljunk. Ez eltömíti a még nyitva maradt pórusokat. Ha híg oldattal dolgozunk, jöhet a felhordás ecseteléssel. Ha a sűrű ( cipőpaszta szerű) méhviasz balzsamot használjuk, célszerűbb ronggyal felhordani. Sokszor a politúrozó labdához hasonló eszközt használnak. Ez egy darabka ritka szövésű lenvászonból és az abba csomagolt maréknyi gyapjúból áll. Mindig a gyapjúra teszünk egy kevés viaszt, majd beburkoljuk újra vászonnal. Figyelem, mindig csak vékony rétegben vigyük fel a viaszt, mindig csak annyit, amit a fa beszív! A vastagon felvitt viasz balzsam ragacsos, nehezen takarítható felületet eredményez. A hígabb oldatokkal nehezebb elrontani a felületet.
Az anyag száradása néhány órától egy-két napig is eltarthat a hőmérséklet és a felhasznált anyag függvényében. Ekkor fényesíthetünk puha szőrű kefével. Ragacsos, még meg nem száradt felületre soha ne keféljünk rá! A viasz természetes anyag, de az oldószerként gyakran használt terpentin és más segédanyagok ártalmasak lehetnek, ezért jól szellőző helyiségben dolgozzunk.
Más technikát igényelnek a keményviaszok, ezeket melegen hordjuk fel a felületre. Használata nagyobb felkészültséget, komoly felszerelést igényel, kezdőknek nem ajánlott.
 
ImreDátum: Hétfő, 2011-09-19, 10:39 AM | Üzenet # 9
Alezredes
Csoport: Adminisztrátorok
Üzenetek: 120
Állapot: Offline
Felvizezés

Ha később pácolni akarunk (különösen vízpác esetén), nem maradhat ki a „felvizezés”, de lakkozásunk is tetszetősebb lesz. Ezt alaposan kicsavart ronggyal végezzük. A nedves anyaggal végigtöröljük a felületet, éppen csak a felületét megnedvesítve.
Figyelem, ne áztassuk el az anyagot, csak a felületét nedvesítsük! Várjuk meg a teljes száradást! Felületünk ekkor kissé érdes lesz, a víz felhúzza a csiszoláskor visszanyomott rostokat. Ha ezt a műveletet kihagyjuk, a pácolás, vagy az első lakkozás lesz szálkás, érdes.
Száradás után 150-es papírral, vagy 120 (esetleg 150-es) csiszolószivaccsal csiszolunk.
Használhatjuk vizezés helyett a Milesi szállekötőjét is (XHC-1), ez egy vizes emulzió, melyet különböző mennyiségű vízzel lehet hígítani. Vigyázzunk vele, mert csökkenti a pácok, lazúrok színező hatását. Színpróba készítése szállekötő használata esetén melegen ajánlott! Használata hossztoldott ablakfrízek esetén is célszerű, így elkerülhetjük a különböző nedvszívású darabokon kialakuló „foltos”, „parkettmintás” rajzolatot.
 
ImreDátum: Hétfő, 2011-09-19, 10:39 AM | Üzenet # 10
Alezredes
Csoport: Adminisztrátorok
Üzenetek: 120
Állapot: Offline
Hogyan készítsük elő a lakkokat a használatra?

Legfontosabb a lakk ajánlott felhasználási hőmérsékleten való tárolása. Ez ált. 20 C körüli hőmérséklet. Lehet kicsivel több, de hideg lakkot ne használjunk. Fontos a kanna, edény alapos felkeverése, különösen a matt és a selyemfényű lakkok esetén, mert a mattító adalék leülepedhet az edény aljára. Felkeverés nélkül az első munkák túlságosan fényesek lesznek, az „utolja” pedig nagyon matt. Ha tixotróp anyaggal dolgozunk, alapos keveréssel csökkenthetjük a viszkozitást, az anyag a keveréstől „meghígul”. A megfelelő hőfok is javítja az anyag terülési tulajdonságait. A hígító adagolásakor mindig tartsuk be a gyártó előírásait, mind a hígító fajtájára, mind mennyiségére vonatkozóan. Sok lakkozási hiba vezethető vissza a rosszul kiválasztott, vagy nem előírás szerint adagolt hígítóra.
 
ImreDátum: Hétfő, 2011-09-19, 10:41 AM | Üzenet # 11
Alezredes
Csoport: Adminisztrátorok
Üzenetek: 120
Állapot: Offline
Hogyan készítünk méhviaszbalzsamot?

Tiszta méhviaszt legolcsóbban méhészektől vásárolhatunk, de kisebb mennyiséghez használhatunk méhészboltokban kapható viaszt, esetleg az abból sajtolt műlépet. Ezzel ebben a formában még nem tudunk dolgozni, szükség lesz bele néhány adalékra. Először is olvasszuk fel az anyagot vízfürdőben. Kb 25-30 % méhviaszhoz adjunk 50 % terpentint és 20-25 % lenolajkencét. Alapos keverés, majd kihűtés után kapjuk a viaszbalzsamot. Ha hígabb anyagra van szükségünk, tovább hígíthatjuk lakkbenzinnel (ha gyorsabb száradást szeretnénk), vagy lenolajkencével. Figyelem, a műveletek során ne használjunk nyílt lángot, mert az oldószerek nagyon gyúlékonyak. Ne feledkezzünk meg a szellőztetésről sem!
 
Fórum » Famegmunkálás » Faipari munkák, ötletek » Ragasztás, lakkozás
Oldal 1 / 11
Keresés: