Appenzelli hegyesbóbitás - Dísztyúkok A - Cikkek katalógusa - Dísztyúk
Nyitólap | Regisztráció | Belépés
Fórum új válaszai
  • Faketrec/kenel tyúkoknak (0)
  • Galéria képei
    Honlap-menü
    Belépés
    Keresés
    Körkérdésünk
    Milyen típusú tyúkokat tartasz, tartanál?
    Összes válasz: 972
    Mini-chat
     
    200
    Statisztika

    Online összesen: 1
    Vendégek: 1
    Felhasználók: 0
    Nyitólap » Cikkek » Dísztyúkok A

    Appenzelli hegyesbóbitás

    Appenzelli hegyesbóbitás


    Fogolyszínű, kakas Házityúk nagyságú, középmagas állású, a fején csúcsos bóbitát viselő tyúk. (Nevezik hegyes bóbitásnak is.) Nyújtott törzsű, ami a kakasnál szembetűnőbb. Faroktollait legyezőszerűen hordozza.
    Törzse harmonikusan gömbölyített, középhosszú, nyújtott, mogyoró vagy dió alakra emlékeztet.
    Feje közepesen nagy, a koponyát megvastagodott szembőr takarja. Erre a speciális csúcskonty képződése miatt van szükség. Ezt segíti elő a koponya alakja is. Fejét magasan tartja. Azon közepes méretű, előrehajló bóbita van.
    Arca tűzpiros, kevésbé tollas, sőt inkább simának mondható.
    Szemei sötétbarnák, élénk tekintetűek, olykor riadtnak tűnnek. Csőre erős, kékes árnyalatú, nagy orrlyukakkal, mint a bóbitások szinte mindegyikénél. A csőrön egy kis húsos dudor képződik, az ún. patkó alakú orrnyereg. A csőrön rozsdásodás nem fordulhat elő.
    Taréja ún. szarv alakú taréj, ami két kisebb, kerekded tüskéből áll, egymástól jól elkülönülve, oldalágak nélkül.
    Állebenye középhosszú vagy hosszú. Füllebenye közepes méretű, ovális alakú, kékesfehér színű. Bóbitája mérsékelten nagy, ívelt, nem lehet túl széles, tömörnek és legalább 35 mm magasnak kell lennie. A kakas hosszabb bóbitája jobban előrehajol, a bóbitát a kis oldalsó támasztótollak tartják egyben, ezáltal kelt zárt benyomást.
    Nyaka középhosszú, enyhén ívelt, dús gallértollakkal borított. Vállai elég szélesek, teltek, inkább lekerekítettek, mint hegyesek.
    Szárnyai kifejezetten hosszúak, jól felhúzottak, a törzshöz szorosan záródnak. Az alacsonyan tartott szárny hibának számít.
    Háta középhosszú, enyhén lejtős, megnyúltsága ellenére sem kelt keskeny benyomást. Nyeregtájéka telt, tollakkal jól berakódott. Melle telt, ívelt, emelt tartású. Hastájéka jól fejlődött. Combjai kifejezetten előreállók, karcsúak, jól láthatóak. Lábai középhosszúak, finom csontúak, kék színűek. Tollatlanok, harisnya sem fordulhat elő rajtuk. Lábujjai jól terpesztettek, négy lábujja van, azon a körmök világos szaruszínűek. Faroktollai legyezőszerűen szétterülők, szélesek, a nagy sarlótollak is hosszúak. Hiba a keskeny, a mélyen hordott és a hegyes farok.
    Tollazata meglehetősen kemény és szorosan záródó.
     
    Szín és minta
     
    Karvalyszínű, tyúkFekete – Mindkét ivarban zölden fénylő fekete színű.
    Az aljtollazat lehet világosabb, de a sötétszürke fogalmát ki kell, hogy merítse. A szakállban és a bóbitában fehér tollak nem lehetnek. Hibának számít a tollazat violaszínű, ibolyakék ragyogása vagy a barnásan átszőtt szín.
    Ezüstpettyes – A kakas alapszíne ezüstös fehér, minden toll végén határozottan kivehető kis terjedelmű fekete folt van. Ezek a foltok kevésbé szembetűnőek a fejen és a nyakon. Az első- és másodrendű evezők, továbbá a faroktollak vége fekete. A hasalj és a pehelytollak szürkék. Az aljtollak sötétszürkék.
    A tojó alapszíne sötétszürke. A fej és a nyak ezüstfehér, feketén foltozott. A mell, a hát és a szárnyak, de a farok is ezüstös fehér, határozott fekete foltokkal. Az evezőtollak vége fekete.
    Aranypettyes – A kakas tollazata aranyvörös alapszínű, mintázata az ezüstpettyessel megegyező. Az evezőtollak külső részei aranysárgák, a belső részei teljesen feketék. A mellkas és a lágyék aranyszínű, fekete pettyekkel. A hastájék és az aljtollazat szürkésfekete. A farok teljesen barna, fekete végekkel. A feketésbarna farok megengedett.
    A tojó tollazatának alapszíne aranysárga. A farok aranybarna, fekete foltokkal. Az ivari különbözőséget kivéve minden másban megegyezik a kakas színével.
    Chamois-i fehéren pöttyözött – A kakas alapszíne bőrsárga. A bóbita szintén bőrsárga. A nyak, a hát, az elsőrendű evezőtollak tisztán fehér hegyűek. A mell, a lábszár, a szárnytakaró tollai és a farok bőrsárga, fehér, ovális pettyezettséggel a tollak végein. Az aljtollak tejszínfehérek. A tyúk feje, a bóbita, a gallértollak bőrsárga színűek, a tollak fehér hegyben végződnek. A mell, a szárnytakaró és a farok bőrsárga színű, fehér, ovális pettyekkel a tollak végein. Az aljtollak tejszínfehér színűek.
    Durva hibának számít a fő színt eltakaró pöttyözöttség, a túl vörös vagy az elhalványodott alapszín.
     
    Egyedi tulajdonságok
     
    Ezek a relatív kicsi, harang alakú vidékies tyúkok nagyon mozgékonyak. Feltűnő bélyege a hegyesbóbita. Különlegességük a szarvtaraj. Tartásuknál nagy kifutóra van szükségük. Nincs törpe változatuk. A tenyésztők afféle vörös listára sorolják, mint fogyatkozóban lévő, veszélyeztetett régi házi tyúkfajtát. Viszonylag szűk tenyészkörben fordul elő állománya.
     
    Súlykakas1,6 - 2 kg
     tojó1,6 kg

    Gyűrűméretkakas16 mm
     tojó15 mm

    A tenyésztojás minimális tömege55 g

    A tojás színefehér
    Kategória: Dísztyúkok A | Hozzáadta: Imre (2010-11-18)
    Megtekintések száma: 1271 | Helyezés: 0.0/0