Törpe szumátrai - Törpe dísztyúkok S - Cikkek katalógusa

A fajtaleírás magától értetődően a megfelelő nagy testű fajta standardjára támaszkodik, és egy viadortípusú, fácánszerű törpetyúkot kíván meg. A viadorörökség mindenekelőtt a nyújtott, hengeres törzsön lévő, kissé kiálló vállakban jut kifejezésre. Nagyon elegáns a jó középhosszú, tollakban gazdag nyakával, melynek tollai azonban ne nyúljanak a vállakra, mint a törpe főnixnél. Ezzel szemben a nyereg tollazata igen telt legyen. A nyereg így lényegesen hozzájárul a jó, telt, középhosszú, befűződés mentes hátvonalhoz. A jól testhez álló szárnyak rövidek és magasan helyezkednek el. Természetesen különös jelentősége van a kakas farkának, mivel a törpe szumátrai nagy testű rokonához hasonlóan a hosszúfarkú fajtákhoz tartozik. A faroknak ugyan tollakban gazdagnak kell lennie, azaz a kormány- és farktollaknak a nagy sarlótollakkal együtt jól fejletteknek kell lenniük, a törpe főnixéveI ellentétben jó széles zászlajúnak is, de semmi esetre se lehet lógó és túlméretezett. A kemény tollgerinc miatt a sarlótollaknak csak a második felük ívelt. A zárótollazatot a telt nyereg és a farok oldalán lévő számos fedőtoll teszi teljessé. A standard szövegében a "középhosszú" szó a combokra vonatkozik, a következő adatok, mint a "finom pikkelyek, sötét olív-zöldesfekete sárgás talppal" a lábszárakra és a lábra. Ügyelni kell az enyhén zöldes lábakra is, mely még a törpe főnixtől származik és nemkívánatos. A többszörös sarkantyú kérdése a standard megváltozás a miatt a nagy testű szumátránál időközben már eldöntött: sarkantyúval kell rendelkezniük. Az egyszerű sarkantyús törpéket nem kell büntetni, még ha itt is a többszörös sarkantyúra törekednek. A tojó alakja még inkább fácánszerű. A keskeny, semmi esetre sem terült farok, a széles, a kormány tollakat oldalról eltakaró fedőtollak és a kissé meghosszabbodott és enyhén íveIt felső fedőtollak adják a tojó tipikus eleganciáját. Az 1988-ban Hannoverben és az 1989ben Kirchhainban bemutatott kollekciók tojóinál a fej pontok már jobban közelítettek a standard felé, mint a kakasoknál. A nagy testű változathoz hasonlóan kicsi a fej, de a homloknak szélesnek kell lennie. A szemöldökívek kissé kiállnak és enyhén komorrá teszik a tekintetét. Az arcbőrnek ugyan feketének és kis, szőrszerű tollacskákkal fedettnek kell lennie, a tojóknál a standard kifejezetten előírja a kakas okhoz képest sötétebb arc-, szem- és tarajszínt. A kakas ok piros arcbőrének és világos taraj színének árnyalatán még sötétíteni kell. A szem színének ugyan sötét pirosasbarnának kell lennie, de semmi esetre se legyen olyan sötét, hogy "négerszem"-ről beszélhessünk. Vissza kell szorítani a piros szemszínt. A kis fehér szín berakódások a sötétpiros-feketés füllebenyekben még a főnix-örökségre utalnak.