Modern angol törpeviador - Törpe dísztyúkok M - Cikkek katalógusa

A jelenlegi modern angol törpeviador fajtajellemzőit W. Detering 1983-as "A világ viadorai és törpeviadorai" c. szakkönyvében található fajtaleírás alapján írták le a legátfogóbban és a legpontosabban. Törzsét egy megfordított elektromos vasalóhoz hasonlítják, azaz a testnek felülnézetből elöl igen szélesnek és hátrafelé keskenyedőnek kell lennie. A test elülső felét a széles, viszont nem kerek és kidomborodó mell és a felhúzott, kiálló vállak hangsúlyozzák ki. A melltájékhoz figyelembe kell venni, hogy a többi fajtánál hibának számító hasadt mell a modern angol törpeviadornál tipikus fajtabélyeg, melyet a rendkívül ritka tollazat okoz. A szögletes vállaknak, melyeknek már a kéztőben is jól szét kell állniuk, lényegesen a teljesen laposan futó hátvonal fölött kell állniuk; Detering egy "hangsúlyosan lapos sík"-ról beszél. Rendkívül fontos a törzshosszúság, ill. -rövidség. Minél rövidebb a hát a nyeregtájéki finom elkeskenyedéssel, annál értékesebb az állat ebben a tekintetben. A farok előtti átmenetnek nagyon karcsún és mindenfajta szögellés nélkül finom, lapos ívben kell futnia. Az erős szárnyízületből kiindulva a lehetőleg rövid, a farnál végződő szárnyak domborúak és lekerekítettek. Ehhez a tömzsi testhez tartoznak a "hosszúsági tényezők", a nyak és az állás. A nyak a nemes állatoknál a vállakból egyenesen és karcsún kilépve állandó vastagsággal nyúlik fel a fejhez, így kicsit daruszerű kifejezés jön létre. A nyak karcsúságát és hosszúságát a kifejezetten ritka és drótszerű toll az at hangsúlyozza, mely a kakas nyakdíszében is lehetőleg csekélymértékben kifejezett. A legalsó tollak ideális esetben még nem érik el a hátat, így vékony a törzshöz vezető átmenet. A modern tyúkunk egyik legfontosabb fajtajellemzője a hosszúlábúság. A finom testhez képest már a comb ok is igen hosszúak és ugyanakkor gyenge izomzatúak. A testből eredő részüknek teljesen láthatónak kell lenniük, így ott kissé derékszerűen befűződnek. A lábak hosszúak, vékonyak és lehetőleg kerekek, a lábujjak jól terpesztettek és megfelelő hosszúságúak, emellett a hátsó ujj jól eláll és semmi esetre se simul a lábhoz. Máskülönben kacsalábúság jönne létre, mely kizáró hiba. A valóban jó állásmagasság lényegében az arányosan hosszú combok révén alakul ki. Fontos, hogy a lábak távol álljanak egymástól és a magas állásnál finom és elegáns legyen a test. A túl magas állás és a túl erős, nehézkes test elrontja a kívánt összbenyomást. A hastájék olyan kicsi legyen, amennyire csak lehetséges; a tojóé is, mely a kiállításkor még ne tojjon, hogy elkerülje a telt tojóhasat. A pelyhekben szegény, kemény testtollazatnak megfelelően a kakas farka is igen gyér és keskeny. A kardalakú, csak enyhén ívelt sarlótollak csak kicsit nyúlnak túl a kormánytollakon. A farok zárt és jól burkolt, "ideális esetben szivarhoz hasonlóan lép ki a fartőből". A tojó farka az igazán keskeny és finom. A zárótollazat tartása kicsit magasabb a vízszintesnél. Büntetik a túl lapos, de a túl meredek faroktartást is. A koponya és a csőr a nemes modern angol törpeviadoroknál a hosszú, ék alakú vonal révén jól illik a váll jellegéhez, a nyakvonalhoz és az állás magasságához. A fejnek a szemek között keskenynek kell lennie. A legtöbb egyéb viadortípustól a szemöldökív hiánya és a szinte egyenesen futó csőr különbözteti meg:- Csak a szem legyen jól kiugró és összességében tüzes kifejezésű. A fej függelékeit csak a tojónál hagyják érintetlenül. A taraj és a toroklebeny kicsi és finom legyen. A füllebenyek pirosak, néha kevés fehér is található bennük, ami megengedett. A kakas taraját és toroklebenyét kurtítják. Ez egy jól bevált védekezési mód, hogy lehetőleg csekély legyen a sérülés, melyet a kakasok már fiatal korban okozhatnak egymásnak. Az így kurtított kakas feje ezenkívül hosszúnak és keskenynek látszik, de kiállításokon a nem kurtított kakasok is megengedettek. Esetükben a fej függelékeinek azonban kicsinek a taraj alakjának hibátlannak kell lennie.