A gyöngytyúk értékmérő tulajdonságai - Gyöngytyúk - Cikkek katalógusa - Dísztyúk
Nyitólap | Regisztráció | Belépés
Fórum új válaszai
  • Wyandotte (8)
  • Galéria képei
    Honlap-menü
    Belépés
    Keresés
    Körkérdésünk
    Milyen típusú tyúkokat tartasz, tartanál?
    Összes válasz: 573
    Mini-chat
     
    200
    Statisztika

    Online összesen: 0
    Vendégek: 0
    Felhasználók: 0
    Nyitólap » Cikkek » Gyöngytyúk

    A gyöngytyúk értékmérő tulajdonságai
    A gyöngytyúk értékmérő tulajdonságai

       Mivel kutatási területem a gyöngytyúk színváltozatok értékmérő tulajdonságai, így ezek fogalmaival és e tekintetben a gyöngytyúkra vonatkozó értékekkel fontos tisztába lenni. Ennek okán néhány definíció értelmezése elengedhetetlen.
       A fajta többé-kevésbé egységes jellegű állatok csoportja, amelyeket meghatározott alaki, színbeli, szervműködésbeli tulajdonságok és bélyegek határolnak el a faj többi egyedétől, illetve fajtáitól és amelyek ezeket a tulajdonságokat hasonló külső viszonyok között át is örökítenek utódaikra.   E definíció alapján azt mondhatnánk, hogy minden színváltozat külön fajta, de a gyöngytyúk, sőt a baromfik esetében a színbeli különbség még nem ok arra, hogy külön fajtának nyilvánítsák az egyedeket.
       A fajta változat az a fajta keretén belül kialakult csoport, amely több-kevesebb külső és belső tulajdonságban eltér a fajta többi egyedétől. Ilyen pl. a gyöngytyúk esetében a különböző színváltozat.
       Azokat az állatokra jellemző tulajdonságokat, amelyek alapján azok tenyész és gazdasági értéke megállapítható, értékmérő tulajdonságoknak nevezzük. Ezek egy része szemmel jól látható, az állatok megítélésekor szembeötlő, külső értékmérő tulajdonságok. A gyakorlott szemű gazda ezekből a tulajdonságokból következtetni tud az állat hovatartozására, fajta jellegére, változatára, típusára, ivarára, korára, egészségi állapotára, hasznosítási irányára. Ilyen tulajdonság: kondíció, küllem, színeződés, fejlettség stb.
       A tulajdonságok másik része nem látható, közvetlenül nem érzékelhető ún. belső értékmérő tulajdonság. Ezen értékmérők kialakulása, nagyban függ az örökletes alaptól és a környezeti feltételektől, na meg az ember befolyásolásától. Ilyen tulajdonság a termelőképesség, mely azt fejezi ki, hogy a kérdéses állat optimális feltételek között mennyi terméket lenne képes előállítani. Ez nem egyenlő a termeléssel, mely azt fejezi ki, hogy adott feltételek mellett ténylegesen mennyit termel az állat. A belső értékmérő tulajdonságok közé tartozik még a takarmányértékesítő képesség, alkat (konstitúció), egészség, növekedési erély, fejlődés, termékenység, igényesség, vérmérséklet, technológiai tűrőképesség stb. Ez utóbbiak, nagyon fontosak a gyöngytyúktenyésztésben és a tökéletes eredmények elérése érdekében sok figyelmet kell, hogy szenteljen rájuk a gazda.

    A gyöngytyúk szaporasága

       A szaporaság tulajdonképpen egy gyűjtő fogalom, amit baromfik esetében három alaptulajdonság befolyásol. Ezek a tojástermelő képesség, termékenység és az életképesség. Fontosnak tartom, hogy e tulajdonságokat nagyon röviden bemutassam a gyöngytyúkra vonatkozóan, mert a vizsgálataim is kiterjnek ezekre.

    A gyöngytyúk tojástermelő képessége

       Sajnálatos módon tojástermelése lényegesen elmarad a házi tyúkétól. Ennek gazdasági következménye, hogy kevesebb tojásból kevesebb utód nyerhető és ára, méretéhez képest magasabb, mint a többi baromfifajé. A rendelkezésre álló szakirodalmak ellentmondóak a gyöngytyúk tojástermelésére vonatkozóan. Ez egyrészt betudható az egyes források (PACS, 1964.) vagy (BÖŐ, 1996.), illetve (SZALAY, 2002.) megjelenése között eltelt tetemes időnek (30, sőt 40 év) is, ami alatt jócskán változhattak a termelési eredmények. Bár hazánkban génmegőrzés miatt tartanak fent nagyobb gyöngytyúkállományokat, de e baromfifajnak nem tenyésztettek ki fajtáit, így termelési eredményeikben sem változhattak nagymértékben. Ezek alapján pedig azt a következtetést vonhatjuk le, hogy nem lenne szabad nagymértékben ellentmondásba keverednie a különböző szakirodalmaknak egymással, hiába telt el 30-40 év megjelenésük között. A tartásmódok tekintetében ellenben valamennyi szakirodalom egyet ért, nevezetesen a gyöngytyúk tojástermelése extenzív körülmények között a leggyengébb, félintenzív és intenzív viszonyok keretein belül akár kiemelkedő eredményeket mutathat. A felhozott irodalmak szerzőinek nem mindegyike említi, hogy a színváltozatra, vagy hibridre vonatkozik az eredmény illetve eltérő tartásmódokban tartott állatok körülményeit sem. Nem derül ki, hogy egyedenként vagy állományszinten vizsgálták-e a termelést.
       Különböző szakirodalmak szerint extenzív tartásmódban egy gyöngytyúk tojó 60-70 db, 70-90 db, 60-90 db, 70-100 db tojás megtermelésére képes. Vizsgálataim alapján megerősíthetem a 100 db körüli tojáshozamot (extenzív tartásban), de csak a kékesszürke színváltozat esetében.
       Félintenzív körülmények között tartott állatokra vonatkozóan a következőek olvashatók: Az éves tojástermelése 1 db tojónak, 90-100 db, 95-120 db, 110-120 db illetve 150-180 db. Félintenzív tartásmódban végzett vizsgálatok, évek óta 90-110 db tojást mutatnak a kékesszürke gyöngytyúkoktól az ezüstöktől pedig 115-120 db-ot a perzisztencia alatt ezzel megerősítve azon szakirodalmakat tény állásait, melyek ezen értékeket adták meg. Más színváltozatok ennél sokkal többet barna 139 vagy éppen kevesebbet azúrkék 94 db tojást termelnek.
       Intenzív tartásban jobb eredményeket lehet elérni. Az ily módon tartott állatok beólazott egyedekre számítva 170-200 db, 150-180 db, de van szakirodalom mely 250 db tojástermelésről számol be. Az utolsó adatot szolgáltató forrás részletesen ír arról, hogy e tartásmódban a legjobb 10-12%- gyöngytyúk 280 db tojást is lerakhat és az állomány több mint fele képes 240-250 db tojást megtojására (MIHÓK, 2006.).
    ERIK (2009.) amerikai tenyésztő szerint intenzív körülmények között és ketreces tartásban termelő állatok tojástermelése valóban eléri és néhány típusnál meg is haladja a 200 feletti darabszámot, de a 250 db tojás megtermelését nem tartja kivitelezhetőnek. DUNCAN (2009.) amerikai származású, de Franciaországban élő tenyésztő ezt csak Galor vagy Beghin hibrid esetében tartja valós adatnak e tartásmódban, de a 280 db-os tojástermelést Ő sem tartja elképzelhetőnek. Ezekkel, az adatokkal hitelt érdemlően nem lehet összevetni azon irodalmak adatait, melyek közlésénél nincs feltüntetve a tartásmód, a hibrid vagy a színváltozat.
       A szakirodalmak között szintén nincs összhang a gyöngytyúk tojásának súlyával illetően sem. Van szakirodalom mely 30-40 g-ról ír, van, amely 42-45g-ról, van, mely 46-52 g közé teszi a tojások minimális keltető súlyát és van mely 40g-ra. A tojások súlya az állat korától és termelésének kezdetétől is függ és igen nagy jelentősége van a keltetésben. Több szakforrás is az általam végzett mérésekre hivatkozva az mondja, hogy nagyobb tojásból erősebb és nagyobb súlyú gyöngycsibék kelnek. A tojás mérte nagyban függ a színváltozattól és a test méretétől. A barna színű gyöngytyúkok 50-54 g-os tojásokat tojnak. Még a kis testű azúrkékek 36-39 g-os tojásokat tojnak. Fontos meg jegyezni, amit több szakforrás is elfelejt, hogy ezek a számok csak 1 éves tojóállomány esetén igazak. Második évükre igaz kevesebb, de nagyobb, súlyosabb tojásokat tojnak a tojó gyöngytyúkok.
       A tojástermelő képesség, ami gyengén öröklődő tulajdonságok közé tartozik (h2 értéke 0,2-0,3), negatív korrelációban áll a hústermelő képességgel. Ez gyöngytyúk esetében nem teljesen igaz, ugyanis mért adatok alapján elmondhatom, hogy a gyöngytyúk tojástermelése és testsúlya nem áll fordított arányban egymással, szemben a különböző típusú házityúkokkal, mivel ott a nagytestű fajták jóval kevesebb tojást tojnak, mint a kistestű tojó típusúak. Ennek ellenére állományaink tojástermelő képessége javítható lenne bizonyos szintig, mert nem voltak eddig szigorú szelekciónak alátéve.
       Azt, hogy a tojástermelésre irányuló szelekció a gyöngytyúk populációkban, milyen eredményes lehet, jól reprezentálja a Beghin cég ketreces tartásában végzett egyedi tojástermelés vizsgálatakor kapott eredménysor. A vizsgált egyedek 12%-a 251-260 db-ot, 33%-a 241-250 db-ot, 11%-a 231-240 db-ot, 24%-a 201-230 db-ot, 16%-a 151-200 db-ot, 4%-a pedig 150 db tojásnál kevesebbet termelt. Természetesen nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy a képességek magasabb szintre hozatalával az állatok megnövekedett igényével kell számolni. Sajnos az intenzíven tartott állatok, fogékonyabbak a betegségekre és a tojások termékenysége is rosszabb, mint a szabadban nevelteké.
    Évtizedes klasszikus amerikai vizsgálatok szerint (GOODALE és HAYS) örökléstani értelemben a tojástermelő képességet 5 alaptulajdonság határozza meg, amelyek többé-kevésbé genetikailag egymástól függetlenek. Ezek: a perzisztencia, az intenzitás, a kotlás, a hosszú szünetek hiánya és az ivarérés.

    A gyöngytyúk tojástermelésének perzisztenciája és ciklusai

       A perzisztencia lényegében a biológiai év, a tojás termelésének periódus hosszát fejezi ki. Az állományok azon képességére mutat rá, hogy az adott típust figyelembe véve, mennyi ideig képesek a magas színvonalú tojástermelésre. Tyúknál a leghorn típusú tojó hibridek, perzisztenciája 60 hétre is megnyújtható, míg a közép nehéz barna tojást termelő hibrideknél 52-54 hétre a hús típusúaknál csak 32-36 hétre tehető. Ezzel szemben a gyöngytyúknak sokkal rövidebb a perzisztenciája. E tulajdonságot igaz befolyásolja a gyöngytyúk típusa, de sokkal inkább hatással van rá a tartási mód. Extenzív körülmények között 16-18 hétig, fél intenzív tartási módban 22-24 hétig és az intenzíven tartott állatok 34-36 hétig tartó perzisztenciát mutatnak. Jól látszik az előbb felsoroltakból, hogy az intenzíven tartott gyöngytyúkok tojástermelési perzisztenciája, csak annyi ideig tart, mint a hús típusú tyúkoké.
       A tartási módon kívül főleg a gyöngytyúk esetében, nagyban befolyásolja a perzisztencia alakulást az állatok által meg nem szokott különböző stresszt okozó hanghatások, a hőmérsékletingadozás és némileg a fényviszonyok. Általam végzett vizsgálatok alapján viszont sokkal nagyobb hangsúlyt fektetek a fényviszonyokra, mint a hőmérsékletre és azt jelenthetem ki, hogy a perzisztencia meghosszabbodik, így a tojások darabszáma növekszik pótmegvilágítás alkalmazása esetén. Az olvasott szakirodalmak egyike sem említi, hogy intenzív és félintenzív tartásmódban, milyen megvilágítási programot alkalmaznak a tojást termelő gyöngytyúk tenyészetek. Tyúk esetében 15-18 órányi megvilágítást javasol több forrás is. Hazánkban jelentős tenyészetek nincsenek, de a meglévők is szinte mind extenzív tartásmódban állítanak elő gyöngytyúktojást. Madaraikat félintenzív viszonyok között tartott gyöngytyúktenyészetek többsége nem a megvilágításra, hanem a hőmérsékletre fektet nagyobb hangsúlyt és nem végeznek pótmegvilágítás csak fűtést. Néhány kistermelő, aki 100-300 db tenyészállattal termel, 17-19 órás megvilágítást alkalmaz félintenzív (TÓTH, 2008.; RAFAEL, 2009.) és 20 órást intenzív körülmények között tartott madaraknál. Külföldi tenyésztők félintenzív tartásmódban 18 órás, intenzívben 20 órás megvilágítást javasoltak, ami igen érdekes. Az ilyen magas időtartamban megvilágított állatoknál a szemen keresztül a fény beindítja a FSH és LH hormonok termelődését és megindul a vedlési folyamat. A vedlésnek köszönhetően leáll a tojás termelés.
       Azt az időtartamot, amely alatt a tyúk, gyöngytyúk vagy akármilyen más fajú baromfi, minden nap megtojik, ciklusnak nevezzük. Az új ciklus egy vagy több nappal a megelőző ciklust követően indul meg és az egyes ciklusok alatt is csak néhány tojást tojnak a gyengén tojó egyedek. Az intenzív tojó hibridek egy-egy ciklusban több tojást raknak és a ciklusok között csak egy-egy nap szünetet tartank. Így lehetnek olyan rekordtermelésű tojók, melyek 260-300 db, sőt 365 db tojást is termelnek egy ciklusban. Ez az adat a házi tyúk, különböző fajtáira és hibridjeire vonatkozik. 
       A gyöngytyúk ciklusa azonban eltér a tyúkétól és csak a leggyengébben termelő egyedekkel mutat hasonlóságot. A ciklusok sokkal hosszabbak és két ciklus között több nap is eltelik. Van forrás melyben az olvasható, hogy a gyöngytyúk esetében 4-5 db tojás megtojása után 1-2 nap szünetet tartanak az állatok. Ugyan ezen az állásponton van egy másik irodalom is. A tartás körülményeket egyik irodalom sem említi a ciklusok idejének meghatározásakor.
       Az én vizsgálataim kicsit más eredményeket mutatnak az előbb említettekkel szemben. Félintenzív tartásmódban az állatok egyesével való elkülönítésével (egyedi tojástermelésről beszélve) kerültek meghatározásra a ciklusok és a kapott eredmény szerint 5-7 tojást tojnak a tojók és a következő ciklus 1-4 nap után következik be. Ugyan e tartásmódban voltak olyan egyedek is, melyek egy ciklusban 12 db tojást is megtojtak és a következő ciklus csak 9 nap elteltével kezdődött meg.
    Ketreces, intenzív tartásban, egyedi vizsgálati módszerrel megállapítható volt, hogy egyes tojók 10-12 db tojást is tojnak és ezután a következő ciklusig 2-5 nap is eltelik. Más forrás szintén intenzív tartásmódban termeltetett madaraknál a következőekről számol be: „A többség öt-hat napon keresztül rak tojást, majd egy-egy nap megszakítással új hasonló pászmába kezd.” (MIHÓK,2006.).
     
    A gyöngytyúk tojástermelésének intenzitása

       E tulajdonság többféleképpen figyelhető meg. A legáltalánosabb módszer az intenzitás megállapítására, hogy az összes megtojt tojás számát elosztjuk a ciklusok számával. Az intenzitás voltaképpen azt jelenti, hogy egy ciklusban hány tojást termelt az állat. Ez gyöngytyúk esetében 4-5 db vagy más szakkönyv szerint 6-7 db között változik. Állományszinten pedig azt mutatja, hogy a termelés során, hogyan változik a tojások száma naponta. Egyes szakirodalmi forrásmunkák a legjobb termelésű hónapokra is megadják a tojástermelés intenzitását. MIHÓK (2006.) félintenzív tartási módban április, május és június hónapokra a 70%-ot meghaladó tojástermelés intenzitást ad meg. E forrásból nem derül ki, hogy milyen színű illetve típusú gyöngytyúkról van szó. Vizsgálataim az előző szerzővel egyetértésben április végére illetve május elejére állapítja meg az intenzitás csúcspontját viszont jóval magasabb 90-97%-os eredménnyel, több színváltozat esetében is. Az intenzitás csúcspontját tekintve viszont az előző forrás ellentétes véleményen van, mert 90%-os intenzitást csak intenzív tartásmódban ad meg (MIHÓK, 2006.). Vizsgálataim bebizonyították, hogy az eltérő színváltozatok eltérő intenzitással termelnek. Két szélsőséges példának hoznám fel az azúrkék és barna színváltozatot.

    A gyöngytyúk kotlási hajlama

       A kotlás ideje alatt szünetel a tojástermelés, de ez szelekcióval mérsékelhető. Több szakirodalomban azt találhatjuk, hogy a gyöngytyúk rossz kotló és nem törődöm anya. Ezekkel ellentétes vélemény is olvasható, miszerint megfelelő körülmények között a gyöngytyúk, jó kotló (olykor több tojó is költ egy fészekben) és csibéit gondosan óvó anya. Sőt a csibék felnevelésében a kakasok is némileg részt vesznek
       A kotló a kisgazdaságokban, érték és igazi kincs. Évek alatt megfelelő szelekcióval, olyan állományt lehet kialakítani, mely tojóinak a 70-80%-a minden évben elkotlik. Én is megtettem ezt és az egész dolog 1 db tojóval kezdődött, mely rendszeresen évente kétszer is elkotlott. E gyöngytyúknak minden tojó utóda meg lett hagyva és ezek közül elkotlottak tojó utódai is. Az évek folyamán minden egyes kotlóaljból ki kerülő tojó egyedek egyre nagyobb számban kotlottak el és ez generációkat követően csak növekedett. Mindezekből arra következtethetünk, hogy a kotlásra való hajlam genetikailag öröklődő tulajdonság.
    Mégis jobb, ha mesterségesen keltetőgépben, vagy pulyka, illetve tyúk kotlóval keltetjük ki a tojásokat és neveltetjük fel a csibéket. E két kotlót különösen a tanyasi emberek szeretik, mert a gyöngycsibéket így könnyebb beszoktatni a tanyába. Ezt azért ajánlatos, mert a gyöngytyúk kotlók messzire vezetik csibéit, ilyenkor pedig sok elveszhet belőlük.

    A gyöngytyúk tojástermelésének hosszú szünetei

       A tojó időszakon belül előforduló 4 napos vagy annál hosszabb szünetet értjük ez alatt. Ez gyöngytyúk esetében ritkán fordul elő, mert 6-8 db tojás megtojása után is csak 1-2 nap szünetet tartanak. Extenzíven tartott egyedek kedvezőtlen időjárás esetén akár 10 napon át is szüneteltetik a tojástermelést. A kotlás is voltaképpen ilyen szünet, hisz ekkor 28 vagy annál több napig sincs tojástermelés. Zárt, intenzív tartás, világítási programmal mérsékli a hosszú szüneteket, minden baromfifaj esetében. Az őszi és téli hónapokban szüneteltetett tojástermelés nem számít hosszú szünetnek, mert az a tojó időszakon kívüli pihenő, regenerálódási időszak.

    A gyöngytyúk ivarérése és ivari dimorfizmusa

       Eme tojástermelést meghatározó alaptulajdonság gazdasági szempontból azért fontos, mert a nevelési időszak lerövidülésével csökkenek a költségek. A szakirodalmak között óriási különbségek vannak abban, hogy mikortól kezdődik a gyöngytyúk tojástermelése. Találunk 16-17 hetes korban, 22-26 hetes korban és 30-31 hetes korban elkezdődő tojástermelést megállapító szakforrást is. Egyik szakirodalom sem említi, hogy az általuk meghatározott ivarérés, milyen tartásmódban tartott madarak esetében igaz. Ezzel szemben az én vizsgálataim más eredményeket mutattak. Félintenzív tartásmódban 45-46. élethéttől elkezdődő és 76-77. élethétben befejeződő tojástermelést határoz meg több színváltozatú gyöngytyúk esetében is. Persze, vannak gyöngytyúk tartók, kik az mondják a tavasszal kelt gyöngytyúk csibéik már őszre tojnak. Előfordulhat, de meg kell jegyezni, hogy milyen színváltozat esetében beszélünk korai ivarérésről. Amikor egy faj, fajta értékmérő tulajdonságait meghatározzák nem a szélsőséges és kirívó eseteket fektetik le tényeknek, hanem az állomány átlagát.
       Olvashatunk olyan szakirodalmat, amelyik az őszi kelésű gyöngycsibéket ajánlja tojástermelésre függetlenül a tartás módtól, mert a takarmányozási költséget így kevesebbnek véli. Másik szakirodalom azt mondja, hogy intenzív tartásmódban, megfelelő körülmények biztosításával ez kivitelezhető, de más módon tartott állatok esetében. Felmerül a kérdés, melyik tényállás a helyes?
       Az őszi kelésű madarak tenyésztésbe vételét egyáltalán nem ajánlom, bármilyen baromfifajjal foglalkozzék is a gazdálkodó. Az őszi kelésű madarak kisebbek, növekedésük vontatott és jóval gyengébb az immunrendszerük, betegségekre fogékonyak. Testtömegük és tojásaik soha nem érik el az előírt súlyt.
       Mivel a szakirodalmak rettentően ellent mondanak egymásnak és ezek alapján több dolog is tisztázatlan, így megint csak kérdések merülnek fel! Akkor egyrészt az eddig olvasottak szerint félintenzív és extenzív tartásban nem ajánlott kései kelésű madarakat tartani. Ez akkor azt jelenti, hogy e két tartásmódban közel egy év szükséges a termelés megkezdéséig? Esetleg lehetséges ez esetben is korábban megkezdődő tojástermelést elérni? Hústermelésre alkalmasak-e a kései kelésű egyedek e tartásmódokban? Ha, pedig elfogadjuk a 16-30 hetes kor között bekövetkező ivarérést meghatározó szakirodalmakat, akkor kizárólag intenzív tartásmódban nevelhetők és állíthatók termelésbe e madarak? Esetleg a szakirodalmak állításai extenzív és félintenzív körülmények között is helytállóak? A válaszokra még több vizsgálatra is szüksége van.
       A gyöngytyúk tojó és kakas egyedeit más baromfifajokkal ellentétben nem könnyű megkülönböztetni egymástól. Az eltérő ivarú egyedek között nincs akkora szemmel látható méretbeli különbség, mind pl. a pulykánál. A kakasok nem viselnek sarkantyút és hosszú sarló farok tollaik sincsenek, mint a házityúknál. Több szakirodalom is megbízható ivart meghatározó különbségnek tartja a gyöngytyúkok állebenyét és szarusisakját, melyek a kakasoknál nagyobbak, mint a tojóknál. Ez esetben az ivar meghatározás csak akkor lehetséges, ha az állatok elérték a megfelelő kort és kifejlődött az állebenyük.
       Én az előzőekkel szemben nem tartom százszázalékosan megbízhatónak ezt az ivar meghatározást! A különböző ivarú egyedeket, hogyan lehet megállapítani napos, előnevelt és kifejlett korban? Napos korban szinte teljesen lehetetlen megállapítani az állatok nemét, hacsak nem szexálással, de ehhez szakképzetség és megfelelő technika szükséges. Ugyanez igaz előnevelt korban is, azzal a különbséggel, hogy 6-8 hetesen a tojók már hallatják hangjukat, ami alapján ki lehetne válogatni őket, de ez a gyakorlatban kivitelezhetetlen. Kifejlett korban már egyszerűbb a megkülönböztetés, de ez is kíván némi szakértelmet. A tojók mindig „talpon” járnak a mezőn, míg a kakasok „lábujjhegyen” pipiskedve. A kakasok igen zajosak, folyton rikácsolnak, míg a tyúkoknak jellegzetes, úgynevezett tukácsoló hangjuk van, melyet sűrűn egymás után hallatnak. Sokak szerint a szarusisak is ivart meghatározó különbség. Ez tévhit, ugyanis a sisakos gyöngytyúknak, melyekről beszélünk, kilenc alfaja van, melyek minden színben előfordulnak. Ezen alfajokat hazánkban nem tenyészti senki külön-külön, így egy színváltozaton belül az állatok sisakjainak alakja jelentős eltéréseket mutat. A legszembetűnőbb ugyanakkor a legbecsapósabb ivari különbség az állon található piros színű lebeny. Sok szakíró ezt megbízható ivarra utaló jelnek tartja. Én viszont ezt gyakorlati tapasztalataim alapján némileg cáfolom. A tyúkok állebenye kisebb, hátrafelé irányuló, míg a kakasé jóval nagyobb lefelé csüngő, de ez csak egykorú állatoknál egyértelmű különbség. Ugyanakkor bizonyos színváltozatoknál megfigyeltem, hogy az egy vagy annál többéves tojó egyedek állebenye sok esetben nagyobb, mint az egyéves kakasoké. Tehát hosszú évek tapasztalatai, sok megfigyelés szükséges ahhoz, hogy valaki százszázalékos biztonsággal meg tudja állapítani egy-egy példány nemét.

    A gyöngytyúk termékenysége és életképessége

       Adott tenyészállomány (vonal, törzs, család) termékenysége a keltett tojások termékenységi, illetve terméketlenségi arányából állapítható meg. A genetikai képesség mellett a termékenységet igen sok vonatkozásában befolyásolhatják a környezeti tényezők. A nem megfelelő takarmányozás terméketlenséget okoz. A kelthetőség függ a keltetésre gyűjtött tojások korától és tároltsági állapotától.
       A gyöngytojásokat 15-18 oC –on 75-80%-os relatívpára taralmú helységben kell tárolni (KISS, 1968.). A keltetésre szánt tojások kora 7 napnál nem lehet idősebb (HORN, 1981.), bár van forrás, mely azt állítja, hogy 10 napos tojás is megfelelő a keltetésre (BARTA, 2004.), sőt olyan szakíró is akad, aki a gyöngytyúktojásokat 14 napig is megfelelőnek tarja a mesterséges keltetésre (PACS, 1964.). Vizsgálataim az állapították meg, hogy a 3 napnál fiatalabb és 14 napnál idősebb gyöngytyúktojásokat mesterséges keltetésre nem alkalmasak.
       Egy szakforrás szerint pulyka és tyúkkotló alá helyezett 1 hónapos tojások 90%-ka is kikelhet, de a mondat csak feltételes módban szól.  Vizsgálataim ezt a kelési arányt megcáfolják ugyan is szintén pulykakotlóval keltetett 30 napos gyöngytyúktojások esetében 70-85% közötti kelésarányt állapítottam meg.
       A kifogástalan termékenység feltétele a kedvező ivararány. Van, olyan szakirodalom mely a gyöngytyúk eredetileg monogám voltát állítja. Ezt minden más irodalom cáfolja. A megfelelő ivararány megállapításában nem egyeznek meg a szakirodalmak. Korábbi hazai vizsgálatok arra utalnak, hogy egy-egy kakas által megtermékenyített tojók száma változó (HORN, 1981.). A forrás beszámol arról, hogy a kakasok nagyobbik része 3-4 db tojóval párosodott, de voltak melyek 5-6 db tojóval. Az 1981-ben lefektetett tényállást az én vizsgálataim megerősítik, sőt párzás gyakoriságának megfigyelésekor voltak olyan kakasok, melyek 7-8 db tyúkot is eredményesen termékenyítettek meg. Ez, alátámasztja azt a felvetést, hogy megfelelő szelekcióval növelhető a poligámiára való hajlam. E gondolatnak jelentősége abban rejlik, hogy kevesebb kakassal gazdaságosabban lehet tartani az állományt. Egyes szakirodalmak 1:4-1:5 (BÁLDY, 1957.; HORN, 1981.;) míg mások 1:7 (SZALAY, 2004.) ivararányt javasolnak. Nagy létszámú csoportokban nem szabad tartani a tenyészállatokat, mert ha sok kakas van egy helyen, akkor párzáskor leverik egymást a tyúkokról rontva ezzel a termékenységet, mégis a megfelelő számú termékeny tojások érdekében 1:3 ivararányt tudok javasolni. A 80-85% közötti termékenység jónak, a 90-95% közötti igen jónak és a 95% feletti kiválónak mondható. Viszont az előbb említett források egyike sem említi meg, hogy milyen kelés arányt tart elfogadhatónak gyöngytyúk esetében.
       Ha az életképességet, mint tulajdonságot nézzük, embrionális és posztembrionális életképességről beszélhetünk. Az embrionális életképesség a keltetés valamely szakaszában bekövetkezett elhalás és befulladás arányából állapítható meg. A posztembrionális elhullás a növendék és felnőtt korban bekövetkező elhullást jelenti. Az életképesség elbírálásakor a gyöngytyúk esetében is számolnunk kell a zavarólag ható tényezőkkel, mint pl. technikai és technológiai hibák, állatok egészségi állapota és nem megfelelő takarmányozása.

    A gyöngytyúk hústermelése

       A kezembe került szakirodalmakban, jóval kevesebb szó esik a gyöngytyúk hústermeléséről, mint tojástermeléséről. Nem is csoda, hisz alig található ez a különleges húsféle a multinacionális cégek polcain. Pedig húsa értékes, mert 100 g-ban mindössze csak 130 kalória található, így a franciák az egyik legegészségesebb húsfélének tartják és fogyasztják is igen nagy mennyiségben.
       E téren jelentős hiányosságokat mutató szakirodalom ellenére, megpróbálom bemutatni, hogy a gyöngytyúk hústermelő képessége hogyan is alakul.
       A baromfitenyésztésben a hústermelés céljára, szinte kizárólag a fiatal (pecsenye, brojler) állatokat hasznosítják. A hústermelés alapja a nagy fiatalkori növekedési erély és a kedvező takarmányértékesítés. E két tulajdonság az állat korának előrehaladtával romlik. Ez pecsenyecsirke esetében 5-7 hetes, pecsenyegyöngytyúknál pedig 12-13 hetes korban következik be, ekkor kerülnek vágásra (HORN, 1981.). Ebben a szakirodalomban nem olvasható, hogy e vágási kor, milyen tartási körülmények közül kikerült állatokra igaz. A szabadon tartott gyöngyösök 18-20 hetes korban kerülnek vágó éretté, de a piacokon 22-24 hetes kihizlalt, állatokat keresik. A gyöngytyúk növekedése elég gyors a 70-dik életnapig, ekkora eléri kifejlett kori testtömegének 65-75%-át. A hústermelő képességet jelentősen meghatározza az ivar. Minden baromfira jellemző, hogy az hímivarú állatok növekedése 15-25%-kal nagyobb a nőivarú egyedeknél. A vizsgálataim is bizonyították és bizonyítják, hogy ez gyöngytyúk esetében is igaz, de csak bizonyos életkorig, mert 8-10 hetes kor után a tojók növekedése intenzívebb a kakasokénál. Az összes baromfajunk közül a gyöngytyúk az egyetlen, melynek tojó egyedei nagyobb testsúlyúak a hímivarú egyedeknél kifejlett korban. Így helytelen azon szakirodalmak megállapítása, hogy a gyöngytyúk kakasok nagyobb súlyúak a tyúkoknál (PACS, 1964.). Az elmúlt majdnem 40 év teljesen átalakította a gyöngytyúk növekedéséről, fiatalkori tömeggyarapodásáról korábban kialakult képet.
       A gyöngytyúk testsúlya nemcsak az ivartól, de a hibridtől és igen, a színváltozattól is függ. A hagyományos hortobágyi szürke gyöngytyúk testsúlya kifejlett korban 1,7-2kg körüli (SZALAY, 2004.). Másik szakirodalom is hasonló értéket (1,7-1,8 kg) ír csak nem nevezi meg a színváltozatot (MIHÓK, 2006.). Van irodalom, mely csak a vágási kort, 12-13 élethetet elért gyöngytyúkok súlyát határozza meg 1,25-1,35 kg-ban (HORN, 1981.). BARTA (2001.) viszont a kifejlett gyöngyösök súlyát 1,2-1,5 kg közé teszi. A testsúly leírásakor nem mind ejt szót arról, hogy milyen típusról beszél. Elég nagy különbségek vannak a különböző hibridek és típusok között. Az egyik szakirodalom az ISA–Hibridnél 16 hetes korban 2,1-2,2 kg-ot (SZALAY, 2004.a) A Galor cégnél végzett vizsgálatok a Galor hibridnél pedig 2300-2400 g-os eredményeket mutattak szintén 16 hetes korban.
       A gyöngyös értékes húsrészeinek aránya nagyon kedvező, a mell 32%-át, a combok 29%-át teszik ki a teljes vágott testnek és a vágási kitermelés 75% feletti. A mell és a combok kémiai összetétele, a magas fehérje és nagyon alacsony zsírtartalom miatt külön figyelmet érdemel, akárcsak a nagyra becsült különleges vadas íz.
    A franciák által 1960-as évek óta végzett céltudatos és hatékony szelekció hatására a félvad természetű, lassan növő baromfifajból korábban elképzelhetetlennek tartott tömeggyarapodásra képes madár lett, megőrizve ugyanakkor a gyöngytyúkra jellemző előnyös tulajdonságokat, megteremtve egy új magas minőségi igényeket kielégítő ágazat feltételét.

    A gyöngytyúk takarmányértékesítése

       Takarmányértékesítő képességében sem értenek egyet a szakirodalmak és nem is egységesen határozzák meg. Egyik szakirodalom a következő módon állapítja meg a takarmányfogyasztást: „Héthetes korukra 560-570 g testtömeget elérő állatok, e fejletségi szinthez átlagosan, 2,04- 2,23 kg takarmányt fogyasztanak, testtömeg-kg-onként” (HORN, 1981.). Egy másik szakirodalom 1 kg-os súly eléréséhez 5 kg körüli takarmány felhasználást ír (MIHÓK, 2006.), illetve 3,8-4,6 kg közötti értéket is olvashatunk (SZALAY, 2004.). Van forrás melyben az előzőekhez képest elképesztő mindössze 1,83-1,99 kg takarmányértékesítést határoz meg 1kg élősúly előállításához. Más forrásban arról olvashatunk, hogy a szabadban tartott gyöngytyúkok takarmányfogyasztása nem több, mint 40-90g/állat/nap a terület minőségétől függően (BARTA, 2001.).
       A takarmányértékesítést is nagyban befolyásolja az állatok típusa, ivara és egészségi állapota, így ezeket meg kell jegyezni, a takarmányértékesítés megállapításakor. A gyöngytyúk igen fehérje igényes állat. Egy internetes forrás szerint, takarmányának fehérjetartalma el kell, hogy érje a 24-26%-ot. Intenzív tartásban nagy figyelmet kell szentelni a gyöngytyúk takarmányozására e tekintetben, mert erre az egyik legigényesebb baromfifaj. Van szakirodalom, mely az állatok takarmány igényét figyelembe véve, inkább az extenzív tartást javasolja. Extenzív tartásmódban a madarak az álltaluk bejárt területről összegyűjtött rovarokból, férgekből fedezik fehérjeszükségletüket. A vadon élő állatok tápláléka fűmagból (28%), levelekből, egyéb növényi részekből (23%), ízeltlábúakból illetve kisebb gerincesekből (36%), gyümölcsökből (11%) és kavicsokból áll (2%). Indiában, Afrikában, Kínában kizárólag extenzív módon tartják az állatokat, hogy jó élelemkereső képességüket kihasználva csökkentsék a takarmányköltségeiket és jó minőségű húst állítsanak elő.

    A gyöngytyúk ellenálló képessége

       A gyöngytyúk elsősorban a kedvezőtlen környezeti hatásokkal szemben mutat igen nagy ellenálló képességet, ami kivételes szervezeti szilárdságának, nagyfokú életerejének tulajdonítható. Alkalmazkodóképességét misem bizonyítja jobban, hogy a trópusi Afrikából származó madárfajt hazánkban, télen csapkodó mínuszok ellenére sem lehet a fák hegyéből lezavarni. A gyöngytyúk félvad természetéből fakad nagyfokú igénytelensége. Gazdasági értékmérőjének fejlesztésekor azonban számolni kell az igényesség növekedésével. Ezzel kapcsolatban a tenyésztő szakembereknek egyre inkább differenciált körülményeknek megfelelő állatpopulációk létrehozására kell törekedniük. Ez a gazdaságos termelésnek az alapja. A hagyományos tartásmód előnye, hogy az állatok természetes környezetükben harmonikusan képesek élni, ami egy egészséges állomány létének alapvető feltétele. E tartási körülmények révén elkerülhetők azok az intenzív tartástechnológiai, takarmányozási és állatgyógyászati megoldások, amelyek felesleges stresszt, esteleges szenvedést okoznak, korlátozzák a madarakat természetes viselkedésükben, mindezzel gyengítve ellenálló képességüket. E gondolatmenettel többen nem értenek egyet, mert szerintük az extenzíven tartott madarak egészségügyi kihívásokkal állnak szemben.
       Állategészségügyi vizsgálatok során keletkezett eredmények után gyöngytyúkról általánosságban elmondható, hogy – a többi baromfifajhoz képest – viszonylag ellenállóbb a megbetegedésekkel szemben. Baktériumos betegségei főleg a szalmonellózis, baromfitífusz, paratífusz. Vírusok által okozott betegségek a fertőző bélgyulladás, baromfihimlő, baromfi pestis. Gombák okozta gyakori megbetegedések a tüdőpenész, szájpenész.

    A gyöngytyúk vérmérséklete, viselkedése, szokásai

       A gyöngytyúk tartása sokban különbözik a többi baromfifajétól. Számos előnye ellenére a gyöngyös általában mégis hiányzik a családi baromfiudvarokból, elsősorban a gazdák számára hátrányosnak tűnő viselkedése miatt. A gyöngyös sok zajt kelt, hangja rendkívül kellemetlen sokak számára. A kakasok veszekedősek és baromfiudvar rémei. Rendkívül félénk állat. A legcsekélyebb szokatlan zajra vagy mozgásra ijedten, hangosan menekül. E tulajdonsága miatt a zárt tartásban tartott állatok sokszor agyontapossák egymást. A különböző hibridek jóval nyugodtabb természetűek, viszont egy nagyobb stressz hatás pl. meghajtja valaki szívinfarktust vagy agyvérzést okoz.
    Ideges és félénk vérmérséklete miatt nem szeretik a baromfitartók, pedig a gyöngytyúkot meg lehet szelídíteni és hangra magukhoz csalogatni, sőt kézből etetni csak türelem kell hozzájuk, mint minden más baromfifajhoz is. Kiválóan repül és szeret a magasban éjszakázni. Ez is fejfájást okoz a tartónak, mert erről a szokásáról akkor sem mond le, ha szárnytollait megnyírják, vagy napos korban csonkítják. Hasznos állata a gazdaságoknak, mert jóval előbb észreveszi a ragadozókat, mint a többi baromfi faj és vészjelére időben fedezékbe tudnak vonulni. Kiváló élelemkereső képessége miatt nagy hasznára válik az embernek a kártevők irtásában, melyekből egy nap alatt több százat képes elfogyasztani. Az említett tulajdonság részben a gyöngytyúk domesztikációjának alacsony fokával magyarázható, mely egyúttal lehetővé tette, hogy alapvető vadmadár ösztöneinek, viselkedési formáinak nagyobb részét az évszázadok folyamán házi szárnyasként is megőrizze. Ez teszi a gyöngytyúkot a természetes baromfitartás legkiválóbb madarává.

    2010. Kökény Krisztián



    Kategória: Gyöngytyúk | Hozzáadta: Krizsok (2010-11-20) | Szerző: Kökény Krisztián E
    Megtekintések száma: 4713 | Tag-ek(kulcsszavak): tojástermelés, ellenállóképesség, hústermelés, szaporaság, tojássúly, keltethetőség | Helyezés: 5.0/1