Dísztyúkok tartása - Cikkeim - Cikkek katalógusa - Dísztyúk
Nyitólap | Regisztráció | Belépés
Fórum új válaszai
  • Faketrec/kenel tyúkoknak (0)
  • Galéria képei
    Honlap-menü
    Belépés
    Keresés
    Körkérdésünk
    Milyen típusú tyúkokat tartasz, tartanál?
    Összes válasz: 972
    Mini-chat
     
    200
    Statisztika

    Online összesen: 1
    Vendégek: 1
    Felhasználók: 0
    Nyitólap » Cikkek » Cikkeim

    Dísztyúkok tartása

    A DÍSZTYÚKOK TARTÁSA

     


    A házityúk tenyésztésének eredményessége nagyban függ a tartási helytől, valamint a madarak gondozásától. A modern hús- és étkezési-tojástermelő üzemek a baromfiakat előre meghatározott tartástechnológia szerint tartják. A napos baromfiaktól kezdve a kifejlett állatokig, minden korosztály számára elő van írva a helyes tartásmód, a takarmányozás és az ajánlott környezeti igények, ahol az állatok optimális körülmények között a legnagyobb hatásfokkal termelhetnek. Sajnos a díszbaromfi tenyésztők számára ilyen iránypontok nem állnak rendelkezésre, ezeket legtöbbször önmaguktól kell kitapasztalni.

    A kis létszámú díszbaromfi-állományok esetében, hacsak nem képviselnek valamilyen roppant nagy értékű fajtát, a legtöbbször lehetőség sincs arra, hogy a környezeti hatásokat be tudjuk állítani. A környezeti tényezők hatásait csak mérsékelni tudjuk, hogy madaraink el tudják viselni a szélsőséges időjárási hatásokat. Vizsgáljuk meg a dísztyúkok tartási helyével szemben támasztott követelményeket.

    A leghelyesebb megoldás az, ha tyúkjainkat fajtánként és lehetőség szerint színenként is szétválogatva tartjuk. Egész évben így ajánlatos tartani őket, mert a tenyész idényen kívüli összevegyítésnek sok hátrányos következménye lehet. Igaz ugyan, hogy gondozásuk sokkal könnyebb, de a kellőképpen össze nem szokott madarak a csipkedési sorrend kialakulásáig komoly sérüléseket okozhatnak egymásnak. A sorrend kialakulása után pedig a gyengébb egyedek állandó zaklatásnak és folyamatos menekülésnek lesznek kitéve, melynek következményeként tavaszra nem várhatunk tőle megfelelő teljesítményt. A betegségek kórokozói és a paraziták terjedése felgyorsul. A tenyészállományok kiscsoportos elhelyezésekor figyelembe kell venni a helyes ivararányt.

    A szakirodalmak szerint a házityúk helyes ivararánya 1:10, ami azt jelenti, hogy 1 kakas, 10 tyúkot tud megfelelően ellátni a tenyészidőszak folyamán. Ilyen ivararány esetén a tojások termékenységi százaléka 80- 90% lesz. A díszbaromfiak esetében ez az arányszám módosulhat.


    Mivel sok különleges tollazatú fajta létezik, valamint az óriás és törpe alkatú fajtáknak más és más a vérmérséklete, ezért szerintem az optimális arány 1:5-1:7-re módosul. Az állománysűrűség szintén attól függ, hogy milyen méretű és vérmérsékletű fajtát akarunk elhelyezni a karámban. A szakirodalom tenyészállományok elhelyezésekor tojó típusú fajtáknál 5-6 db/nm egyedsűrűséget javasol, hústípusú fajtáknál 4-5 db/nm-t ajánl. Ezek a mutatók számunkra nem sokat segítenek. Szerintem a legideálisabb egyedsűrűség egy nehéztestű fajtánál 1-2 db/nm. a könnyűtestű fajták esetében 3-5 db/nm. a törpéknél pedig 6-8 db/nm. Ezeket a számokat részben saját tapasztalataimra, részben pedig holland és német tenyésztők ajánlásaira alapozom. Baromfiainkat tarthatjuk teljesen zárt körülmények között.

    Ebben az esetben egy erre a célra kialakított épületen belül helyezzük el madarainkat. Az épületben kis karámokat alakíthatunk ki, melyekben a tenyészcsoportokat helyezhetjük el. A karámokban érdemes kis ólakat elhelyezni, ahová a madarak éjszakára behúzódhatnak, vagy ülőfákat készíteni. A karámok kialakításánál ugyanazok a szempontok mérvadóak, mint a szabadban elhelyezett kifutós tartású karámok esetében. A másik lehetőség, hogy az épületen belül ketreceket helyezünk el, melyeknek zárt deszka padlójuk van, az oldalait pedig fém vázra feszített drótfonat alkotja. A ketrecek belterületét az elhelyezni kívánt madarak száma határozza meg, belmagassága 50-60 cm lehet. Ezeket a ketreceket egymás fölé rakva, 2-3 szintet is kialakíthatunk. Ilyen tartásmódot azonban csak kis mozgásigényű, törpe fajták esetében alkalmazhatunk.

    Az épületen belüli tartásnál mi állíthatjuk be a környezeti paramétereket, a legoptimálisabb mértékben (hőmérséklet, páratartalom, fény, légmozgás). Előnye az ilyen tartásmódnak, hogy a káros hatásokat kiküszöbölhetjük, pl. csapadék, szél, vadmadarak, ragadozók. Hátrány, hogy folyamatos kontrolt igényel, a madarak természetszerű tartási igényeit pótolnunk kell, és nem utolsó sorban drága. Ilyen tartásmódot csak különleges tollazatú fajták esetében javaslom (hosszúfarkú, dús lábtollú, nagy bóbitájú és selyem tollazatú fajták), valamint néhány különleges ázsiai származású viador fajtánál. A tenyész állományokat, amennyiben a szabad levegőn akarjuk tartani, úgy kis karámos rendszerben tartsuk. Ennek a tartásmódnak a lényege, hogy egy kis épületet és hozzá tartozó udvart biztosítunk a baromficsoport számára. Az épület mérete változó lehet, függ a tartani kívánt fajtától és a rendelkezésre álló helytől is. Az építésekor azt tartsuk szem előtt, hogy madaraink elférjenek benne akkor is, ha éjszakára nem ülnek fel az ülőre, hanem a földön összebújva alszanak, valamint az ólban kapjon helyet a tojóláda, esetleg az itató- és etető­edények is. Ez alapterületre vetítve annyit jelent hogy minimum l,5 x l,5m-es legyen az ól. Ez az alapterület egy 1:3-as ivararányú óriás baromfi csoportnak is elegendő. A házityúk tartásakor fontos tudni, hogy az egészségi állapotukat legjobban a huzat és a nyirkosság veszélyezteti. Az épület anyaga ezért szilárd, tömör és jó hőgazdálkodású legyen. Fontos, hogy madaraink ne tudják kikezdeni a falat, és kívülről se tudjon behatolni semmilyen kártevő. A legjobb a tégla, vagy a hézagmentes deszkafal. A tető jól záró, szintén hézagmentes legyen.


    Az épület aljzata legjobb, ha simá­ra eldolgozott beton. Az aljzatot ajánla­tos felszórni szalmával, faforgáccsal, ez kedvező madaraink számára és takarításkor is könnyebb, mert nem ragad úgy le a trágya. Az ólban helyezzünk el ülőfákat, ülőlétrákat. Itt kapjon helyet a tojóláda is. Ez lehet műanyag, vagy faláda, a lényeg, hogy könnyen tudjuk takarítani. Béleljük ki szalmával vagy fa­ forgáccsal, és időnként beszórhatjuk valamilyen élősködőirtó porral, ezzel csökkentve a paraziták elszaporodását. Célszerű, ha emeletes tojófészket csinálunk, mert így csökkenthetjük a tojástörést és nem foglal sok helyet a láda. Az állataink biztonsága szempontjából fontos, hogy az ólajtó jól zárható legyen. Az ól mellett vagy előtt helyezzük el a karámot. A mérete ismét a rendelkezésre álló helytől és a tartani kívánt baromfiaktól függ. Igyekezzünk úgy elhelyezni, hogy fele-fele arányban legyen a napos és az árnyékos rész az udvarban. A karám oldalfala lehet léckerítés, drótfonat vagy tömör fal. A fontos, hogy hézagmentes és stabil legyen. A kerítés magassága 1,5-2 m legyen. Magasabbat nem érdemes csinálni, ám ha jól repülő fajtát tartunk, abban az esetben húzzunk az udvar fölé nylon hálót, vagy a drasztikusabb módszer, hogy az egyik szárny evezőtollait levágjuk. A karám aljának egy részét lebetonozhatjuk vagy kirakhatjuk kővel, a maradék talajt pedig szórjuk fel sóderral.

    Az ilyen rendszerű tyúkudvart célszerű téglalap alakúra tervezni, mert így egymás mellé helyezve több udvart, egy voliersort alakíthatunk ki. Ebben az esetben azonban az udvarokat elválasztó kerítést ajánlatos sűrű szövésű drótból készíteni, vagy 40-50 cm magasságban a szabad átlátást megakadályozó anyagból csinálni, ellenkező esetben a kakasok állandóan kötekedni fognak egymással. Amennyiben lábtollas, puha tollú, hosszúfarkú vagy bóbitás fajtát tartunk, érdemes az udvar egy részét befedni. Baromfiaink tollazatát így megóvhatjuk a különböző állagú csapadékok rongáló hatásától és a nyári kánikulában is árnyat adhatunk nekik. Érdemes odafigyelni arra, hogy a karámban alakítsunk ki szélárnyékos helyet, körben takarhatjuk valamilyen szélfogó anyaggal, esetleg körbe ültethetjük sűrű lombú örökzöldekkel, hogy egész évben meg tudjuk óvni madarainkat az erős huzattól. Természetesen másfajta ólakban is lehet madarainkat tartani, ezt ki-ki maga dönti el, csak mindig tartsuk szem előtt a baromfiak biztonságát és igényeit. Egy-egy különlegesen kialakított tyúkól a szemlélő számára ugyanolyan érdekesség, mint a benne tartott díszbaromfiak.

    Díszmadár magazin 2004 : Gulyás László (Egerfarmos)

    (Cikk készítőjének engedélyével tettem az oldalra a cikket)

    Kategória: Cikkeim | Hozzáadta: Imre (2010-10-25)
    Megtekintések száma: 5064 | Helyezés: 0.0/0