Okina-chabo

Kezdjük a fejjel, mivel a szakállképződés révén (meghosszabbodott toroktollazat) máris egy lényeges eltérő jellemzőt találunk a többi chabohoz képest. "A szakáll egyet-mást elvett a tipikus chabo-fejtől" (Bart!). A fej mindenesetre mindkét nemben itt is nagy és széles, még ha a mérete kisebb is, mint a többi chabonál. Az arc bőre sima és piros. Idős állatoknál gyakran kissé húsossá válik, ami nem hiba. A nagy, narancssárga szemek élénk kifejezést kölcsönöznek az arcnak. A fűrésztaraj egyszerűen cakkozott (4-5 szélesen illeszkedő fog) és vastag, húsos. Lapja a nélkül követi a tarkó vonalát, hogy hozzáérne. Csak a kis toroklebenyek megengedettek, jobb, ha hiányoznak, mert úgyis eltakarja a szakáll. A piros füllebenyek is elrejtőznek a szakálltollazat mögött. Ez dús áll- és pofatollakból áll, mely nem válhat ketté álli és oldalsó részre. A csőrnek rövidnek, erősnek és sárgának kell lennie. Az összes chabohoz hasonlóan az okinánál is feltűnik az alacsony állás, a rövid, vastag és telt, sárga színű lábakon. Fontos a lábtőízületnél a látványos szöglet, miáltal a mély állás optikailag is hangsúlyt kap. Ehhez hozzátartoznak a közepesen hosszú, erős és jól szétterpesztett lábujjak. A lábak mindig tollatlanok. A széles és tömzsi összbenyomás már a rövid és tollakban gazdag nyak révén kialakul, melynek dús tollazata betakarja a vállakat. A nagyon rövid, széles hát a nyaktollazat mögött hajtűalakban fut az emelkedő farok vonalba. Az alakját ezen kívül a széles vállak és a széles, dús tollazatú nyereg hangsúlyozza ki. Mint minden chabonál, a faj tára jellemző itt is a mélyen hordott, viszonylag nagy szárny, melynek hegye a test végénél majdnem a földet éri. Ehhez csak széles és erősen domborodó mell illik, melyet kissé emelve hord. A külső vonalakat lényegesen meghatározza a kemény, széles tollakból álló tollazat. A pehelytollaknak fejletteknek kell lenniük. Okina-chabo csak sima tollszerkezettel létezik. A kakas farkában hosszúak a kormánytollak, melyek túlnyúlnak a fejen. Egyenes tartása a kard alakú sarlótollakkal és a számos ívelt, kemény, jól testhezálló mellék-sarlótollal együtt ugyan elég meredek, így könnyen eléri a taraj lapját, de semmi esetre sem dőlhet előre. A tojó alakjára a kissé hosszúkás, szinte "u"-alakú vonal jellemző, de az is egyenesen tartja a tőben széles farkát. A kakashoz képest még mélyebbre megy a tojó hasvonala. A taraja oldalra hajolhat. Durva hibának számít a formától való összes eltérés, különösen a keskeny és lapos mell és a túl hosszú hátvonal. Ha a lábak túl hosszúak vagy túl vékonyak, nincs meg a tipikus chabo-állás. A farok sem billenhet előre vagy oldalra. Ha hiányzik a tipikus ereszkedett szárnytartás, az állatok veszítenek a fajtaértékükből. A kakasnál durva hibának számítanak a lágy és túl keskeny fő-sarlótollak. Ha a taraj túl kicsi és túl nagyok a toroklebenyek, elveszik a jellegzetes chabo-fej. A standardtói eltérő gyenge szakállképződés sem kívánatos.

Szín és minta

A tiszta fehér az egyetlen elismert színváltozat. A tollazatban található pár kis fekete foltot még elfogadják, a sok feketét és a sárga árnyalatot viszont nem. A zöldes lábszín éppúgy zavarja a színképet, mint a túl világos szemszín.

Egyedi tulajdonságok

A rendkívül érdekes chabo-fajták körében, melyeket a Német Baromfifajta-tenyésztők Szövetsége 1998-ban az év törpe baromfi fajtájának kiáltott ki, az okinák szakállszerkezetükkel még inkább megerősítik a "kis groteszk" elnevezést. A többi chabonál megemlített összes sajátosság erre is illik. Ritkasága, a japán és német tenyésztőket is ösztönzi, hogy foglalkozzanak ezzel a fajtával. Japánban már csak néhány tenyészet található, melyek szinte kizárólag Koshi szigetére korlátozódnak.

Súly	kakas	0,6 kg
	tojó	0,5 kg

Gyűrűméret	kakas	13 mm
	tojó	11 mm

A tenyésztojás minimális tömege		25 g

A tojás színe		krémfehér