Ko gunkei - Törpe dísztyúkok K - Cikkek katalógusa - Dísztyúk
Nyitólap | Regisztráció | Belépés
Fórum új válaszai
  • Faketrec/kenel tyúkoknak (0)
  • Galéria képei
    Honlap-menü
    Belépés
    Keresés
    Körkérdésünk
    Milyen típusú tyúkokat tartasz, tartanál?
    Összes válasz: 972
    Mini-chat
     
    200
    Statisztika

    Online összesen: 1
    Vendégek: 1
    Felhasználók: 0
    Nyitólap » Cikkek » Törpe dísztyúkok K

    Ko gunkei

    Ko gunkei (japán törpeviador)

     

    Arany búzaszínű, kakasA "ko" kicsit jelent, "Nankin" egy kínai város; ezenkívül szintén egy kifejezés a "kicsi"-re. A "chibi" szó "nagyon kicsi"-t jelent. A ko és a chibi szavak elterjedtek voltak Nyugat-Japánban. A nankint Kelet-Japánban használták, különösen Tokió térségében. Egy 1800-as japán lexikon "tuzi" néven írja le a kis shamot. Ezeket az elnevezéseket egészen 1940-ig használták. azután, pontosabban mondva 1941 június 18-án a következő fajtákat törvényesen is természeti emlékként és önálló fajtaként ismerték el: yamato, chibi, ko shamo, kimpa és nankin shamo". E fejtegetés alapján a "Ko gunkei" név nem eredeti faj tanév, hanem német vagy más európai szóalkotás. A ko shamo van Ballekom által megadott leírása, mely a szülőföld Japán standardjához igazodik, lényegében megfelel a németországi leírásnak. A holland úr mindenesetre nyomatékosan felhívja a figyelmet arra, hogy Japánban minden kis viadorfajtának, az "ebio"-nak nevezett "garnélafarkú" mellett a fajtára jellemző szárnyhézaggal kell rendelkeznie. "A szárnyhézag nélküli állatokat kiveszik az értékelésből, és keresztezetteknek tekintik" (van Ballekom). A szakegyesület egyik reklámbrosúrájában így jellemzik a fajtát: "Kicsi, de finom". Erről az ősrégi japán viadorfajtáról alkotott összbenyomás lényegében megfelel a shamo fajtának, csak arányaiban kisebb, éppenséggel törpeszerű. A faj tára jellemző az erősen felegyenesedett, azaz a hátvonalban szinte függőleges tartás, legalábbis a kakasnál. Az arányairól a szakegyesület ezt írja: ,,1/3 nyak és fej, 1/3 törzs, valamint 1/3 comb ok és lábak". A törzs a teljes nagysághoz képest szokatlanul széles. Mellső oldala főleg a vállakban erős a törpeméret ellenére, és az asil és a shamo jellemzőire emlékeztet. A gunkei alapjában véve ebbe a csoportba tartozik. Felülnézetből észrevehető az erősen elkeskenyedő hát a nyereg mögött. Jó megjelenését a Ko gunkei-nak nemcsak a váll szélessége adja, hanem az is, amikor a szárnyszélek mindkét oldalon magasan illeszkednek és látványosan elállnak a test oldalától. Legjobb a meredek tartás a csak középhosszú hát mellett; ha túl hosszú a hátvonal, aligha éri el a függőlegest. A jellegzetes felső vonalat a hosszú, enyhén íveit nyak teszi teljessé. A tollazat ott semmiképp se lehet dús, hanem a lehető legritkábbnak kell lennie, hogy ne essen a vállra. A nyak vonala középen a legerősebb, és lefelé keskenyedik. Szokatlanul nagy a fej a testhez képest. A rövid, széles, jól lekerekített koponyán nagyon finoman gyöngyözött, dió alakú taraj ül, mely nem lehet túl nagy és lágy, hanem szorosan illeszkedő. A viadorkifejezés, melynek a japánoknál egyébként a szamuráj harcosokra kell emlékeztetnie, a kifejezett szemöldökdudor és a rövid, erősen hajlott csőr révén jön létre. Az arc a Yamatoéhoz hasonlóan egy további sajátossággal rendelkezik. Ideális esetben (főleg a. többéves állatoknál) nagyon húsos, szinte dudorszerű, ráncos, és a nyak oldaláig húzódik. Ahhoz, hogy a viadalnál kevés támadható pontja legyen, a ko gunkei-nak ezenkívül tenyésztői úton lekicsinyítették a toroklebenyét, így már csak a kezdemények, de kifejezett torokbőr van meg. Kissé ellentmondásos ehhez képest a füllebenyek mérete és szerkezete. Jól fejletteknek és ráncosaknak kell lenniük. Ezzel az arc húsos, ráncos szerkezetét hangsúlyozzák. Nem könnyű elérni az igencsak rövid farkat, mely tollazatának a kakasnál is olyan ritkának kell lennie, hogy a nagyon kicsit íveit sarlótollak túlnyúlnak a nagyon rövid kormánytollakon. Az igazi Ko gunkei farktollai sajátosan állnak: az alsó kettő-három felfelé ível és kissé oldalra nyúlik. Annak nincs jelentősége, hogy mindkét oldalon ugyanannyi veszi-e fel ezt a helyzetet. A szemnek nem kell gyöngyszínűnek lennie, még ha a villámló, világos szemek különös kifejezést is kölcsönöznek a fejnek. Az idős állatoknál megengedett a gyöngyszem, a fiatal állatok Írisze narancssárga-sárgás. Az eleven, viadorszerű külső nem utolsósorban a széles, az elülső oldalon jól izmolt mell révén alakul ki. A bőr megvastagodása a mellcsont felett genetikailag kapcsolatban áll a dudorszerű tarajjal. A ko gunkei-nál ez a hely különösen jól kifejezett a ritka tollazat miatt: egy tollatlan, igen széles, vörös bőrmező. Ahogy az egész toll az at rövid és pehelytollakban szegény, úgy a szárnyakat is viszonylag rövid és keskeny tollak fedik. A német tenyésztők nézete szerint ez okozza nem ritkán az úgynevezett szárnyhézagot, azaz hiányzik az axiális toll az evezők- és a főevezők között. A német standardban kompromisszumos megoldásként hat az a megfogalmazás, miszerint "a ritka tollazat miatt a kézevezők részben nem teljesen zártak" . Ezzel kapcsolatban még nem mondták ki az utolsó szót. A szárnyakat azonban minden esetben jól testhezállón kell tartania. A has tollazata szintén rövid és pehelytollakban szegény, Így a has "tojás alakú, elöl kissé behúzott". Az állást a jó középhosszú, nagyon izmos combok alkotják, melyek külső vonalának látványosan ki kell kerekednie. A lábak hosszúságáról nem szólnak; de ahhoz, hogy az állat teljes magasságának a harmadát adhassa, nem lehet túl rövid. Sajátos a nem kerek keresztmetszet, a lábak élesnek látszanak. A ko gunkei izgatott állapotban a rövid, erős lábujjain táncol. A láb színe a fehéreknél sárga, a feketéknél és a feketés vöröseknél barnás, sötét árnyalattal. Ú gy tűnik, hogy Európában nem minden meglévő állat tisztavérű. A (nem méretbeli) hasonlóság miatt lehetséges, hogy a yamatoval keresztezték. Az idáig bemutatott legjobb állatok testtartása erősen meredek, ezért a standard is "durva hibának" fogalmazza a "vízszintes tartást". Idetartozik a lábak és a kerek lábszárak fajtára jellemző, többsoros pikkelyezettségének hiánya is. Ha a sarokízületek kifelé állnak, ugyanúgy csökkentik az állatok értékét, mint a túl hosszú vagy a lazán tartott szárnyak és a durva színbeli eltérések. A többsoros borsótaraj is durva hibának számít. A ko gunkei jól elhatárolódik a hasonló, úgynevezett "chibi"-től, a yamato törpésítettnek tűnő változatától. A chibit ne tekintsük a ko gunkei rövidlábú változatának, hanem van Ballekom szerint "a yamato miniatűr változatának". A chibit Németországban nem standardizálták.
     
    Szín és minta
     
    Arany búzaszínű, tyúkElismert színváltozatok az arany búzaszínű, a fehér, a fekete és a feketés vörös. Az arany búzaszínű kakasnál a fej tollazata aranybarna, a nyak és a nyereg tollazata sötét aranysárga, szárcsík nélkül. A váll és a hát világosabb színű, mint a fej és inkább aranyvörös fénye legyen. Barna külső szegélyű fekete kézevezők és fekete belső oldalú karevezők alkotják a szárnyak színjátékát. A karevezők barna külső oldalai képezik a barna szárnyháromszöget. A többi toll tiszta fekete. A tojó színképe és mintázata megfelel a búzaszínű törpe maláj tojóénak. A fehérek teljes tollazatának tiszta fehérnek kell lennie, a kakas tollazatában megengedett az enyhén sárgás árnyalat. A feketéknek szép zöld fénye legyen más színű tollak nélkül. Érdekesek a feketés vörösek: csak a fej, a nyak és a nyereg matt aranyvörös, fekete szárcsíkokkal átszőve. A váll tollazata barnás vörös. Ennek a színváltozatnak a tojója szintén barnásvörös fejű és nyakú; ezeken a helyeken fekete szárcsíkok láthatók. A nyak elülső felének tollain vörösesbarna szegély lehet. Értékeléskor a szín és a minta az alak, a tartás és a fej pontok jellemzői után helyezkednek el.
     
    Egyedi tulajdonságok
     
    Aki először lát ko gunkeit, azonnal felismeri a nagy testű viadornak a tenyésztéssel sikeresen kicsinyített mását. Különösen a kakasok imponálóak, büszkék és élénkek. Nemcsak hogy nem mutatnak félelmet az ember iránt, hanem genetikailag látszólag hozzá is vannak alakítva. Ez egyfajta kacérkodó parádézásban, táncban és lépkedésben nyilvánul meg úgy, mintha a tüzes viador kakas tetszeni akarna a gondozójának. E magatartása révén a fej jellemzőivel, a szinte függőleges tartással és a széles vállakkal együtt a ko gunkei kakas a régi japán szamuráj harcos másának tűnik. A szaklapokban megjelenő kevés cikk különbözőképpen ír a tenyésztésről és a tartásról. Néhány tenyésztő esküszik a párban tartásos tenyésztésre. A poligám, vad törzsalak révén azonban egy házityúk fajta tulajdonképpen nem lehet monogám, hacsak nem szólnak más érvek a párban tenyésztés mellett. A tojónkénti viszonylag kevés tojás, viszont a kifejezett kotlási hajlam és a jó vezetgetési tulajdonságok kedveznek a természetes keltetésnek. A német kiállításokon az utóbbi időben egyre több ko gunkeit mutatnak be, pedig csak 1991-ben ismerték el. A különböző állásfoglalás és értékelési gyakorlat problémáját a szárnyhézagra vonatkozóan még meg kell oldani. Ebben az összefüggésben mindent meg kell tenni, nehogy elrontsuk az eredeti formát. Más viadorfajtákkal keresztezve annyira megváltozna az eredeti típus, hogy egy régi japán kultúrkincs veszne el.
     
    Súlykakas0,8 - 1 kg
     tojó0,6 - 0,8 kg

    Gyűrűméretkakas13 mm
     tojó11 mm

    A tenyésztojás minimális tömege30 g

    A tojás színebarnás krémszínű
    Kategória: Törpe dísztyúkok K | Hozzáadta: Imre (2010-10-19)
    Megtekintések száma: 733 | Helyezés: 0.0/0