A tenyésztők többsége csak a kékesszürke, a porcelán (melyet hazánkban helytelenül fehérnek neveznek) és az ezüst (levendula) színváltozatú gyöngytyúkot ismerik. A különböző színváltozatok nyilvánvalóan a porcelán és a kékesszürke keresztezéséből származnak, azonban a két változatot külön, szigorúan színre, típusra és méretre is tenyésztik. Úgy tartja több forrás is, hogy a fehér változatot Afrikában vagy Madagaszkáron tenyésztették ki és a levendula változat pedig csak az 1900-as évek eleje óta ismert, s valószínűleg a kékesszürke és a fehér ismételt keresztezéseiből jött létre. A forrás valójában nem a fehér, hanem a porcelán színű egyedekről beszélhet, mert a fehér színváltozatot az olaszok tenyésztették ki és csak 1939-től van jelen a tenyésztésben. Több forrás is szintén fehér színűnek jelöli meg a porcelán színváltozatot. Az előbb említett három színváltozatnál sokkal több létezik. Található olyan álláspont, hogy a tarka gyöngytyúkot a fehér az ezüstszürke és a kékesszürke színváltozatok keresztezésével hozta létre az ember. Lehetséges, hogy az említett színváltozatok keresztezésével tarka gyöngytyúkot lehet előállítani, de maga a természet is létre hozta ezt a színváltozatot. A tarka, vagy más néven mellényes gyöngytyúk a Numida nembe tartozó faj a sisakos gyöngytyúk (Numida meleagris) valamennyi alfajának színváltozata, mely eredeti élőhelyén Afrikában megtalálható és nem keverendő össze az Agelastes nembe tartozó fehérmellű gyöngytyúkkal. Egészen 1939-ig csak kékesszürke, porcelán és levendula színváltozatok voltak ismertek, olvasható több szakforrásban is. Ekkor az olaszok kilenc új színváltozatot mutattak be az Egyesült Államokban található ohiói Clevelandben tartott 1939-es Baromfi Világkongresszuson. A bemutatott színek között volt a barna, a fehér, a korallkék, az opál, a püspöklila és a sárga. Ezek a madarak az USA-ban maradtak és a létező színek genetikai sokféleségének alapját alkotják (MIHÓK, 2006.) Hosszú ideig tenyésztette a különböző színváltozatokat a Parrish-i (Florida) Mr. LARRY GREENWOOD, akinek első madarai közül több az előbb említett olasz tenyésztésű madarakból került ki. Később együtt dolgozott vele HARRY BROWN a korallkék, a sárga és a sárga pettyes színek kifejlesztésén. A BDRG (Bund Deutscher Rassegeflügelzüchter) kilenc színváltozatot ismer el: kékesszürke, gyöngyszürke, levendulakék, chamois, fehér, ibolyaszínű, azúr, kevésbé gyöngyözött chamois, levendulakék csökkentett gyöngyözöttséggel. Az alapszínekhez a kékesszürke, a fehér és a levendulaszín tartozik. A spriccelt változat a kékesszürke, a levendula és/vagy a fehér változat keresztezéséből származik. Ismét hangsúlyoznám, hogy a forrás porcelán színű egyedekről beszél és nem a fehérről. Pontosan miről tesz megállapítást a szakíró mikor spriccelt változatot említ nem tudni. Mert vannak pettyezett, aprópettyezett, egyszínű és sávozott egyedek. A háziasított gyöngytyúkok ugyan olyan kékesszürke alapon fehér pettyes színűek, mint a vad madarak, de a domesztikáltak között a tenyésztőknek köszönhetően van félig gyöngyözött és gyöngy nélküli színváltozatú is (SZALAY, 2004). Valójában kékesszürke színváltozat esetében nem beszélhetünk félig gyöngyözött és gyöngynélküli példányokról. Ezt pedig, igazolják a továbbiakban megemlítésre kerülő források, ugyani is egyik sem tesz említést ilyen változatokról. Van olyan szakirodalom, mely a színváltozatokat a gyöngyözöttséget figyelembe véve sorolja fel, de ez sem említi a félig gyöngyözött és gyöngy nélküli kékesszürke színváltozatokat. Ezen forrás alapján van gyöngyözött, részletesen gyöngyözött és egyszínű elkülönítés. Gyöngyözött színváltozatba tartozik: kékesszürke, levendula, barnás-sárgás, gyöngyözött zerge, porcelán barna, világos levendula. Részletesen gyöngyözöttek: királybíbor, korallkék, barnás-sárgás, zerge, opál, világoskék, csokoládészínű. Egyszínű változatok: fehér, palaszínű, kobaltkék, lila, égszínkék, ónszínű (MIHÓK, 2006.). A forrásban érdekességként megfigyelhető, hogy feketének nevez és fényképen is szemléltet egy állatot, de ezt a színt a felsorolásban nem nevezi meg, valamint egy azúrkék színű állatról készült fotót ezüstként jelöli. Az előbb említett szakirodalommal szemben van forrás, mely az előzőben leírt színváltozatokat nem hozza fel, vagy ugyan azon színű egyedekről beszélhet, csak teljesen más elnevezést használ, megnehezítve ezzel a tenyésztők munkáját. E szakkönyv írója SOMES (1996.) nyomán a gyöngytyúk tollszínét meghatározó genetikai faktorok alapján 17 féle színváltozatot ír le gyöngyözöttséget is figyelembe véve. Ezek az irodalom szerint a következőek: kékesszürke, sötétlila, levendula, korallkék, világos szürkésbarna, szürkésbarna, porcelán, opálos, fehér, fehérmellű, ezüstszárnyú, korallferhér, szürkésfehér, barnás-fehér, porcelánfehér, opálfehér. Felmerül a kérdés, hogy a szerző a különböző színváltozatok felsorolásakor, miért nem említi meg a kékesszürke félig gyöngyözött és gyöngy nélküli példányokat? Korábban célzott az ilyen egyedek létezésére. E szakirodalom, melyben fényképek is láthatók az állatokról, nem megfelelően nevezi meg a különböző színváltozatokat. Ezt egy internetes forrás is cáfolja, mely a különböző színváltozatok bemutatása mellett, részletesen említést tesz azok gyöngyözöttségének alakulásáról. PHILIP SPONENBERG (1997.) Color Genetics of Guinea Fowl című forrásban még több, összesen 21 db különböző színváltozatot mutat be, szintén a színt meghatározó gének alapján elkülönítve és ezzel megcáfolva SZALAY (2004.) könyvében leírtakat. Valószínűsíthető, hogy a különböző szakirodalmak ugyan azon színváltozatot más-más néven ismertetik. Ennek oka, hogy például, hogy a német tenyésztők által korallkék színűnek megjelölt gyöngytyúkot, hazánkban azúrkék néven ismerik, vagy a barna gyöngytyúk, melyet sárgának is szoktak hívni. A püspöklila színű egyedeket az Egyesült Államokban royal purple néven nevezik, mit sokan királybíbornak, vagy ami még rosszabb lilának fordítanak. Ami még különös, hogy az előbbi szakirodalmak felsorolásaikban nem említik a fekete színváltozatot. A különböző színváltozatok hiányos vagy helytelenül történő felsorolása és ismertetése azért lehetséges, mert a szakirodalmak szerzői sok színváltozatot még nem is láthattak forrásaik keletkezésekor. Fellelhető egy általam írt forrás is, mely a színváltozatok részletes leírásával illetve fényképeken való szemléltetésével, segítséget nyújt azok helyes megnevezésében valamint felismerésében, napos és kifejlett korban egyaránt. A következő színváltozatokat taglalom a szakirodalomban: azúrkék, barna, bronz, csokoládé, ezüst, égkék, fehér, fekete, kékesszürke, kobaltkék, mellényes, sárga (egyszínű és pettyezett), smaragdzöld, tarka, viola, opál, ón, porcelán és püspöklila. Az azúrkék, a püspöklila és a csokoládészínű napos gyöngyösök mintázata hasonló. A napos püspöklilán ugyanolyan sötétbarna a színes rész, mint a hagyományos szürkén, az azúrkéken olyan világoskék, mint az ezüstén, a csokoládészínűn pedig sötétes barna, de csak a fejüktől a hátukig színesek, a hasuk és szárnyuk fehér. A fejükön látható mintázat egyedi, rendszertelenül csíkos. A hagyományos porcelán, ezüst és szürke színű egyedek fejükön egy vastag és két vékonyabb csíkot viselnek. A csokoládészínű egyedek kifejlett korban mély sötétbarnák, vannak egyszínű és hasukon sávozott egyedek, de pettyezettek nincsenek. Az azúrkékek színe világoskék, hasuk mindig sávozott gyöngyösök. A fehérszínű gyöngyösök hófehérek, mintázatot napos korban nem viselnek, és kifejlett korban sem pettyezettek. Ez azért fontos, mert hazánkban a szakirodalom és a gazdák nem egyszer a porcelánszínű egyedeket nevezik fehérnek. A mellényes színváltozatok bármilyen színben előfordulnak. Hasuk és a szemük körül tollazatuk fehérszínű, ezek összeérnek, úgy néznek ki, mint valami kis pingvinek. Kifejlett korukban tiszta hófehér foltot viselnek a mellük és hasuk tájékán. A barna színváltozat napos kori mintázata teljesen megegyezik a szürkéével csak világosabb barna. Ezt a színváltozatot hazánkban sárgának hívják, pedig nem az. A sárga színváltozat jóval világosabb színű, mint a barna, és ezek közül megkülönböztetünk fehéren pettyezettet valamint egyszínűt. E színek kicsijei nagyon hasonlóak, csak a pettyezett változatnak a fején lévő csík a szürkéével megegyező szabályos, az egyszínűnek pedig olyan rendezetlenül csíkos, mint a püspöklilának és ez halványabb „sárga”, mint a pettyes. Valójában az összes egyszínű gyöngyös fejmintázata rendezetlenül csíkos még a pettyezetteké szabályos. Többen – helytelenül – violaszínűnek nevezik a püspöklila színváltozatot. A violaszínű gyöngytyúk alapszíne ugyanolyan indigókék és lila, mint a püspökliláé, azzal a különbséggel, hogy a violaszínű madarakon egyetlenegy árva fehér folt sincs. Napos korban is jelentős eltérés van köztük, mert a viola gyöngyösök ugyanúgy néznek ki, mint a püspöklilák, csak sötétbarnaszínűek, és nincs rajtuk semmilyen mintázat. Még olyan gyöngytyúkot tartó gazdával is találkoztam, aki a violaszínű egyedeket feketének nevezte. A fekete színváltozat valóban létezik, de az ilyen egyedek koromfeketék kifejletten, melyek előfordulnak pettyezett, sávozott, egyszínű és mellényes változatban is, de ezek nagyon ritkák. Az opál színváltozat halványabb kék színű, naposan ugyanúgy néz ki, mint az azúrkék, csak már ekkor is sokkal halványabb. A kifejlett egyedeken nincsenek fehér sávok úgy, mint az azúrkéken. A kobaltkék a leghalványabb kék egyszínű, fehér minta nélküli gyöngyös, napos korban nagyon hasonlít a mellényes ezüst csibékre, csak azoknál sötétebb. Az égkék színű gyöngytyúkok szintén egyszínűek, nincs fehér mintázatuk, nem pettyezettek a kicsik halványkékek minta nélkül. A bronzszínű gyöngytyúkok mélysötétbarna, boronzos színűek kevés fehér sávval hasukon, napos korban úgy néznek ki, mint a püspöklilák, csak még sötétebb a színes rész. Ónszínű egyedekkel Magyarországon nemigen lehet találkozni. Ezek az egyedek halványbarnás-kékes színűek, pettyezettség nélkül. Naposan egyszínű barnák, szemük körül fehér folttal. Létezik tarka gyöngytyúk is, mely minden színváltozat esetében előfordul, de a mellényessel ellentétben nem egybefüggő, nagy kiterjedésű, hanem a test bármely részén látható kisebb-nagyobb fehér foltok díszítik. Előfordulnak olyan tarka egyedek, melyeket galambászoktól átvett elnevezéssel illetnek, ezek pedig a pajzsos gyöngytyúkok. Csak kékesszürke színváltozatban fordult még elő két variációban, mégpedig vagy a teljes szárnyfelület fehér és a többi részen kékesszürke, vagy fordítva: a szárny kékesszürke és a test fehér. Az előbbi változat gyakoribb, az utóbbi rettentően ritka. Az egyik legkülönlegesebb színváltozat, mely jelenleg elismerés alatt áll az a smaragd zöld. Tollazatának színe nagyon hasonlít például a japán kakasok fekete farok sarlótollain látható fényes zöld árnyalathoz, mikor azt a nap süti. Egyszer volt szerencsém látni ilyen madarakat és állítom a legszebb színváltozat. Az Amerikai Egyesült Államokban a baromfitenyésztők egyesülete elvégezte a különböző baromfi fajok és fajták standard leírását úgy, hogy az adott fajra és fajtákra szakosodott egyesületek bevonták a világon fellelhető egyesületeket és tenyésztőket a pontos leírás érdekében (AMERICAN POULTRY ASSOCIATION). A gyöngytyúk standard leírása jelenleg is folyik, mert nem sikerült minden színváltozat értékmérő tulajdonságát felmérni. Hazánkban és az egyes színváltozatok elnevezése körül hatalmas kavalkád van. Ezeket összevonva a világ többi elnevezésével meg még nagyobb. Az interneten találni olyan weboldalakat, melyeken lelkes madarászok megpróbálják felsorolni a színváltozatokat, de úgy, hogy a külföldi elnevezést és a magyar fordítást is feltüntetik külön színnek, ez pedig helytelen. A különböző gyöngytyúk színváltozatok tenyészetének központjai az Egyesült Államokban találhatók és igen nagy jelentőséggel bírnak a baromfitenyésztésben. Sajnos az említett színváltozatoknak a kékesszürke színváltozat kivételével, eddig nem volt jelentőségük a hazai gyöngytyúk tenyésztésében, tojás és hús termelésében, pedig eddigi vizsgálataim igazolják, hogy jelentős eltérések vannak az egyes színváltozatok tojás és hús termelése között.