Statisztika |
Online összesen: 1 Vendégek: 1 Felhasználók: 0 |
|
A katalógusban található anyagok összesen: 120 Mutatott anyag: 1-10 |
Oldalak: 1 2 3 ... 11 12 » |
Ez a kór a házityúk vírus okozta, a perifériás idegek gyulladásával (Marek-féle tyúkbénulás), ill. a zsigeri szervekben daganatképződéssel járó betegsége.
Történet, előfordulásA ma már egyszerűen Marek-féle betegségnek nevezett kórt 1907-ben Dr. Marek József írta le először. Akkoriban még az egyik fő jellemző tünet alapján tyúkbénulásnak, később idegi ill. zsigeri fehérvérsejtes daganatképződéssel járó kórnak is nevezték. 1967-ben állapították meg a betegség vírusos eredetét. A Marek-féle betegség – főleg a hagyományos viszonyok között tartott tyúkállományokban – világszerte előfordul.
Cikkeim |
Megtekintések száma: 1508 |
Hozzáadta:: Imre |
Dátum: 2012-02-17
|
Sussex
A sussex-et Angliában tenyésztették ki. A XIX. század nyolcvanas éveiben. Sussex, Surrey és Kent grófságban egy kettőshasznosítású tyúkot hoztak létre a dorking és a világos brahma baromfik segítségével. Ennek a tenyésztésnek legfőbb motiváló ereje a londoni piac igényéhez igazodott (hús,tojás).Az angolok ezt a fajtát elsősorban csűrkapu tyúknak nevezték, mert tenyésztésekor kizárólagosan csak gazdasági követelményeket vettek figyelembe. Később először, az át öröklődési jegyek feljegyzése után, a világos sussex lett ismert kiállításokon. A cornish harcossal történő keresztezése után alakult ki a tarka sussex. Majd a századfordulón következett a vörös és a vadas-barna, továbbá később a sárga és a fehér, és még később az ezüst. Ezeket a színeket még ma is tenyésztik Angliában.Az első világos sussexeket 1903-ban, egy akkor ismert tenyésztő B. Heumannn, quedlinburg, importálta Angliából. Egy évvel később F. Happold a vörös sussex-et vitte be Németországba.Mindenképpen nem befejezett tenyészetként érkeztek Németországba, és az akkori állatokat a mostaniakkal össze sem lehet hasonlítani. 1907-től, a sussex fajtaklub megalakulása után a fajta felfelé ívelt. A világos után jött a vörös columbiai és a tarka. Néhány évvel később már a vadas-barna és a sárga columbiai is megjelent Németországban. Ezeket a színeket mind a német tenyésztők érték el. |
Az embernek mindig is igénye volt a szépre, jóra, díszesre és a mutatósra. Ez az igény nem csak az ékszerek világában és a kertészeti növények termesztésében, de az állattenyésztésben is jelentkezett. Mára olyan csodálatos madarakat tenyésztettek ki az madarászok, hogy valóban egy-egy udvar ékkövei. A díszbaromfik közül egyes fajok és fajták haszonállatként is megállják helyüket, mint például: a gyöngytyúk vagy a bütykös ludak, még mások kizárólag a szem gyönyörködtetésére szolgálnak, mint a különböző díszrécék, fácánok és pávák.
Páva |
Megtekintések száma: 8164 |
Author: Kökény Krisztián |
Hozzáadta:: Krizsok |
Dátum: 2011-03-01
|
Itáliai
Az itáliai tyúkok 1870-től Olaszországból és Angliából terjedtek el a kontinensen. Elődeik az olasz Lombardiában élő rómaiak parlagi tyúkjai voltak. 1871-ben arany árnyalatúak kerültek az USA-ból német tenyésztőkhöz, akik keresztezték fekete, illetve sárga színűekkel. Elsősorban a lelkes német tenyésztőknek köszönhetően az 1956-os lipcsei kiállításon már 7 színváltozata volt jelen, napjainkban pedig már 19 színben tenyésztik.
Dísztyúkok I |
Megtekintések száma: 10051 |
Hozzáadta:: Imre |
Dátum: 2011-01-22
|
Hullámos papagáj MELOPSITTACUS UNDULATUS
Papagájok |
Megtekintések száma: 5963 |
Author: Nagy Tamás |
Hozzáadta:: Főnyest |
Dátum: 2011-01-18
|
Plymouth rock
A fajtát Amerikában tenyésztették ki az 1860-as években. A dominikánus kakasok és fekete cochin tyúkok keresztezésével alakították ki a fajta alapjait. Először a
kendermagos színváltozatát tenyésztették ki, de nem sokkal később a sárga,
fekete, sávozott és fehér színváltozatok is megjelentek. Kifejezetten
nagytestű, magabiztos, méltóságteljes megjelenésű fajta. Magyarországon a
legelterjedtebb a sávozott és a kendermagos színváltozat, de egyre több
helyen, kiállításokon, börzéken lehet látni fehér, fekete és sárga
színű egyedeket is. |
Orpington
A krónikák szerint a kitenyésztő a dél-angliai Kent grófságban a St. Mary Cray
melletti Orpington-House-ban W. Cook volt. Fekete langschanból, plymouth
rocks-ból, minorkából és valószínűleg szumátraiból hozott ki Cook nagy
gazdasági értékű és mutatós kiállítási jegyekkel rendelkező tyúkot. Érdekesség, hogy a bekeresztezett egyedek egyike sem felelt meg a fajtája standard-jének. Tehát fajta tiszta tyúknak értéktelen állatokból lett az orpington kitenyésztve. Újonnan kitenyésztett tyúkjait Cook az első alkalommal 1886-ban
Londonban a Kristálypalotában rendezett kiállításon és Birminghamban
mutatta be, az állatok csak kevéssé különböztek a langschantól.
Lényegesen nagyobb és súlyosabb típusokat hozott ki azután J. Partington
és 1891-ben Londonban egy másik kiállításon mutatta be őket. 1881-ben
már megérkeztek az első fekete orpingtonok K. Huthoz Németországba.
Sárgán kerültek tíz évvel később dr. B. Blanckéhoz és H. Martenhez. |
Indiai harcos
Az eddigi adatok szerint a legvalószínűbb, hogy az indiai harcosok ősei az asilok. Az asil a múlt század húszas éveiben érkezett Angliába és az ott honos
harcosokkal keresztezték. Itt-ott a maláj viadort is bekeresztezték az alakuló új fajtába. Ezekből jöttek aztán létre, mint az igazi
viadorcsalád kakukktojásai, az úgynevezett "indiaiak". A név onnan ered, hogy a cornwalli, a
határos devoni és a sommerseti tenyésztők minden óangol harcos, valamint
Elő- és Hátsó-Indiából behozott tyúk kereszteződéséből származó utódot
"injees"-nek (indiainak) neveztek. A későbbiek során ezekből a keverékekből alkították ki az indiai viadort. A fajta erős és tetszetős felépítése miatt más országokban is népszerűek lettek. Németországi tenyésztők már 1892 óta tartják és tenyésztik a fajtát. |
Oravka
Az Oravka tyúk kitenyésztéséhez az Oravka (szlovákia) környéki parlagi tyúkokat keresztezték, Rhode Island, Wyandotte és New Hampshire fajtákkal. Oravka fajtát 1990-ben ismerték el új fajtának. Az eredeti tenyésztési cél az volt, hogy létre hozzanak egy kettős hasznosítású fajtát, amelynek jó a tojástermelése, a növekedési erélye, valamint az alkalmazkodó képessége és ezeket a tulajdonságokat szabadtéri tartás esetén is megtartják. A tenyésztési program 1950-ben indult. A fajta elismerésének évében, 40 ellenőrzött Oravka tenyésztőnél, 56 kakas és 502 tyúk volt regisztrálva. A fajta nem nagy létszámmal él jelenleg sem, főként Szlovákiában, illetve a környező országokban ismerik. |
Hullámos és nimfa papagájok közös röpdében való tartásának leírása!
Papagájok |
Megtekintések száma: 8049 |
Author: Nagy Tamás |
Hozzáadta:: Főnyest |
Dátum: 2010-12-18
|
|