Olaszországból
származik a régi rómaiak korából. Egyik legelterjedtebb fajta a világon
és osztályán belül a legtöbb színben tenyésztik. Könnyű típusú baromfi,
ám ne keverjük össze a törpetyúkkal, hiszen a jércék súlya 1,74-2,50
kg, míg a kakasoké 2,25-3,00 kg. Nagyon korán, már 5 hónapos korában
elkezdi tojni fehér héjú, ám intenzív sárgájú tojását. Tojógépeknek
is nevezik egyes helyeken őket. Amennyiben biztosítjuk számukra a legalább 5 Celzius
fokos hőmérsékletet és a 12 órányi fényt, évi tojáshozamuk könnyen
megközelítheti a 300-at is. Átlagos háztáji tartás mellett is bőven 200 db. felett teljesít. A betegségekkel szemben ellenálló fajta. Mozgékonysága
lévén nem kedveli a bezártságot (bár volierekben is eredményesen tarthatók).
Nagyon jó élelemkereső, ami abban nyilvánul meg, hogy a szabadban
élelmének akár a felét is összegyűjti. Ha zárva kívánjuk tartani őket, akkor figyeljünk a volier lefedésére, mivel nagyon jól repül és szeret is repülni. Szűk helyen kicsit izgágák és a tyúkok kergetik egymást.
Az Ezüst itáliai kakas feje
és a sörénye ezüstfehér, fekete mezővel a tolltengely fehér. A hát
ezüstfehér, a mellkas és a comb fekete, lehet vékony fehér széllel
is. Ránézésre úgy tűnik, mintha egész testét egy fehér palást takarná.
A
jércéken a szürke szín a domináns, kivételt képez a begy és a mellkas,
amely pirosas barna, a fej, a sörény ezüstfehér, fekete mezővel.
Kimondottan nagytaréjú fajta. A jércék taréjának egy része oldalra
dől. A napos csibék színe hasonlít a kikelt vadfácánokéra és fürjekre.
A fajtáról itt találhatunk még színenként leírást.
|