A közepesen nehéz baromfifajtához tartozik. 1883-ban Amerikában tenyésztették ki, mint gazdasági tyúkot. Gyorsan nő, jól tojik. Ennek és 15 színváltozatának köszönheti népszerűségét.  Nyugodt, békés fajta, jól kotlik és jól neveli a csibéket. Valószínűleg az ezüst hamburgi és a sötét brahma keresztezésével alakították ki a fajtát. Még azt tartják, hogy a cochin és a sebright fajtákat is bevonták a fajta kialakításába.

"E fajta gazdasági értéke igen nagy, bár a bőr, zsír és lábszárszín sárga, mégis jó húst szolgáltatnak az egyes egyedek, főleg azonban különösen jó tojóképességükkel tűnnek fel és a legkülönbözőbb tojóversenyeken igen gyakran mint győztesek szerepelnek, kivált a fehér wyandottenek." (forrás wikipedia)

Bár fehér színben nincs wyandotte-m (még), de szerintem az itáliai többet tojik náluk. Sokak szerint a képen is látható ezüst wyandotte-k a legmutatósabbak (a fehér alapú tollazatot fekete szegély díszíti). A kakas feje fehér, dió taréjjal, a nyak és a sörény tiszta fehér, de lehet fekete mezővel is. A begytől a combig a tollakon egyforma fekete mező van. A combon a tollak nagyok szélesek és széles a szegély is. A farok fekete, a lábak sárgák, a csőr szaru színű.  7-8 hónapos korában kezd tojni. 1 kakassal 5-6 tyúk párosítható, így számíthatunk a legnagyobb mennyiségű termékeny tojásra. A napos csibék a csőrtől a homlokig fehér színűek, a fejtető sötétbarna, a szárnyak szürkésfehérek, a has világosszürke, a test többi része sötétszürke. Kitollasodáskor kapják a már ismertetett színeket, mintákat.