Kongói páva - Páva - Cikkek katalógusa

   Van szakforrás, mely azt írja: „az egyetlen fácánfaj Afrikában”. A World Birds Taxonomic List igaz fácánfélék családjába, de páva fajként sorolja be, így nem fácán, hanem páva fajról beszélünk.
   A kakas és a tyúk is egyesek szerint hasonlít a gyöngytyúkra és az ázsiai pávákra egyaránt így e faj lehet a kapcsolat közöttük, olvasható több forrásban is. Mások szerint inkább a még ivar éretlen ázsiai pávákra emlékeztet kinézete, ezért az első madarakat tévesen osztályozták, még James Chapin 1936-ban önálló fajként nem rendszerezte.
   A kakas nagyméretű, hossza eléri a 70 centimétert. Tollazata mélykék, fémes zöld és ibolyaszínű árnyalattal. A tojó általában gesztenyebarna, teste alsó része fekete, háta fémes zöld, bóbitája rövid szintén gesztenyebarna. A kakas csupasz, toll nélküli nyaka vörös, lába szürke, fekete farktollazata tizennégy kormánytollból áll, az ázsiai fajoknál látható díszes farkfedő tollai nincsenek, így nem is annyira díszes. Fejét hosszú fehér, szőrszálhoz hasonlító tollakból álló bóbita díszíti, mely a hátsó részén sötétebb színű. Nincsenek alfajai, fajtái, színváltozatai.
   A kongói páva kakasa monogám életmódot folytat, ez a fogságban megfigyelt madarak esetén alátámasztott tény, mert a madarak rendkívül ragaszkodnak párjukhoz. E tekintetben viszont a természetes élőhelyen még megfigyelésekre van szükség. Más pávákhoz hasonlóan szintén farktollait terjeszti ki és táncával csábítja a tojót, de míg a többi pávafaj a felső farkfedő tollait teszi szemlére, a kongói páva magát a farktollat teregeti. Nem csak táncával próbálja elbűvölni a tojót, hanem élelmet is felkínál neki. Természetes környezetében eddig nem tudták megfigyelni, mert élőhelye szinte megközelíthetetlen és nagyon nehéz a sűrű bozótos területeken megtalálni a madarakat a dzsungel mélyén. Fogságban tartott madaraknál a megfigyelések szerint ivarérettségüket a tojók 1 a kakasok 2 éves korukban érik el, ekkor alakul ki díszes tollazatuk. A tojó 2-4 tojást tojik, a talajszintnél magasabban elhelyezkedő fészekbe, melyből 26-28 nap múlva kelnek ki a csibék. A kotlást a tojó végzi és csak nagyon ritkán táplálkozás céljából hagyja el a fészket. A költési idő alatt a kakas nem megy távol párjától, bőszen védelmezi azt. A kikelt csibéket mind két szülő kíséri és eteti, de később már maguktól is megtalálják élelmüket a kicsit. Táplálkozását tekintve mindenevő, hisz a gyümölcsöket, rovarokat, magvakat is szívesen fogyasztja. A csibék viszont az első pár hétben kizárólag rovarokkal táplálkoznak, melyek magas fehérje tartalmukkal biztosítják a gyors fejlődést és tollasodást. A faj természetes élőhelyéről történő eltűnése esetére biztosítékot nyújtanak a fogságban tartott egyedek, melyek tanulmányozási lehetőséget is biztosítnak a faj igényeinek megfigyelése érdekében. E megfigyelések segítséget adnak a szükséges természetvédelmi lépések megtételére.

Élőhelye a fakitermelések, bányászatok, mezőgazdasági területek szerzése miatt rohamosan szűkül, ehhez még hozzátevődik, hogy az őslakosok a mai napig vadásszák, így a populációk annyira lecsökkentek, hogy mára a Természetvédelmi Világörökség (IUCN) Vörös listáján sebezhető fajként került besorolásra. Legnagyobb természetes populációi a Maiko Nemzeti Parkban, a Salonga Nemzeti Parkban, az Okapi Vadrezervátumban és a Kahuzi-Biéga Nemzeti Perkban találhatók.
A faj megmentése érdekében nemzetközi szinten koordinálják a szaporítását. Legfrissebb adatok szerint fogságban, mint egy 200 madarat tartanak, melyek jelentős része állatkertek és csak kisebb hányada magánkézben lévő tenyész pár.

2010. Kökény Krisztián