Páva variációk - Páva - Cikkek katalógusa

Pávák a világon

A pávát a madarak királyának szokták nevezni, de ez nem is csoda, hisz az egyik, ha csak nem a legpompásabb díszmadár. Erről a madárfajról mégis keveset tudnak a hazai tenyésztők és egy-egy madárról helytelen kijelentéseket tesznek. Ezek megcáfolása érdekében nem kis vállalkozásra adtam a fejem, mint, hogy a létező összes páva fajt, fajtát és színváltozatot összegyűjtöm és rendszerezem azokat. Alapos irodalmi és gyakorlati kutatást végeztem, melyek jelentős eredményeket hoztak, de igazán meglepő eredményeket Németországban, Angliában, Indiában és az Amerikai Egyesült Államokban találtam. A Nyugat európai tenyésztők valamivel többet tudnak a különböző pávafajtákról, mint kis hazánk páva tartói, de még az ő tudásuk is hiányos e madarak tekintetében. Több hazai pávatartó csak az indiai pávát ismeri néhány színváltozatában, mint kék, fehér, tarka, feketeszárnyú, illetve páran ismerik a zöld pávát. Az utóbbit több tenyésztő és a szakirodalmak egy része új fajtának tartja és hol indokínainak, hol burmainak, hol pedig jávainak hívja. Ami még rosszabb, hogy van, aki azt említi, hogy a zöld páva az indiai egyik színváltozata. A páva fajok és előforduló színvariációk tekintetében igen nagy a változatosság.

Az indiai páva (Pavo cristatus) a legelterjedtebb páva faj, melyet Carolus Linnaeus ismertebb nevén Carl von Linné rendszerezett 1758-ban. E fajjal minden állatkertben találkozhatunk, de többnyire csak a hagyományos kék változatával. Valóság az, hogy több száz variációban létezik! Egyes szakirodalmak csak színvariációknak, mások ezeket fajtának nevezik. Azt, hogy az első indiai pávák mikor kerültek Európába, nem tudjuk. A római császárok lakomáin már nagy szerepet játszott. Vitellius és Heliogabalus asztalán hatalmas tálakban, India legdrágább fűszereivel készített pávavelőt és nyelveket szolgáltak fel a vendégeknek. Németországban és Angliában a XIV. és XV. században még nagyon ritka volt. Az angol nemesség gazdagságát azzal fitogtatta, hogy a nagyobb lakomák alkalmával pávasültet szolgáltatott fel, amely szemes farktollaival volt ékesítve és az akkor még szintén ritka szilvával volt körítve. Ízletes húsát még a múlt században is fogyasztották és érthetetlen, hogy miért szorult ki teljesen a konyhákból. Az 1890-es években Magyarország egyetlen vadászterületén, a Győr-Moson-Sopron megyei Szanyban élt elvadultan, azonban elvadulása nem volt tökéletes.
A zöld páva (Pavo muticus) egy különálló faj nem pedig újfajta, mely több külső jegyében is jelentősen eltér az indiai rokonától. Lábai hosszabbak, teste vékonyabb, koronája pedig keskenyebb és felfelé egyenesedő nem terül úgy szét, mint az indiainak. E fajnak három alfaja létezik, mint a jávai (Pavo muticus muticus), burmai (Pavo muticus specifier) és indo-kínai (Pavo muticus imperator). Az előbb felsoroltak tehát nem a zöld páva, különböző elnevezései, hanem annak alfajai. A három alfajt hozzá nem értő, de még olykor tapasztalt tenyésztőknek is nehéz megkülönbözetni egymástól. Eddigi tapasztalataim szerint tél szigorát kevésbé veszi, mint ahogy azt sok tenyésztő állítja. Még akkor is, ha meleg ólban húzhatná meg magát, kemény hidegben is a nyáron megszokott, kimagasló helyen éjszakázik. Nem egyszer találtam madaraim behavazva a fák tetején kitűnő egészségnek örvendve.
Létezik egy úgynevezett spaldind páva, mely nevét Mrs. Keith Spaldinról kapta. Ő volt az első, aki Kaliforniában sikeresen keresztezte a Pavo cristatust és a Pavo Muticust. A spalding páva a szakirodalmak szerint is tehát nem faj, nem fajta, hanem egy hibrid, mely szaporodásra képes utódokat tud nemzeni. Küllemét tekintve mind az indiai mind a zöld páva jegyei fellelhetők rajta, színezete a két faj színezetének keveredéséből létrejött különleges szín.

A kutatás alapján kijelenthetem, hogy közel 120 különböző színváltozatú pávát tudtam összeszedni és rendszerezni, melyeket volt szerencsém látni is. Ezt a listát az Amerikai Egyesült Államokban található Pávatartók Egyesületének segítségével kiegészíthettem. Érdekes, hogy az addig 185 színváltozatot említő listájuk az eltérő színű egyedeket nem színváltozatnak, hanem más fajtának említette és említi mind a mai napig. A vizsgálat végeredményeként 225 variációt tudnak a tenyésztők megkülönböztetni. Ez a szám variáció az indiai, a zöld és három alfaja, valamint a spalding pávából jön össze. A zöld pávának színvariációi nincsenek, viszont az indiai páva esetében több színről beszélhetünk, melyek kék, fehér, cameo, charcoal (fahamu), bíbor (lila), bronz, barack (arany), opál, midnight (éjsötét), jade, taupe (szürkésbarna), sonja viola. A spalding páva a két faj keveredéséből származó sajátos színe (spalding szín) mellett az előbb felsoroltak is fellelhetők a kék szín kivételével.
Öt különböző mintázat lehetséges. Van a vad szárnyú, melynek szárnya csíkozott és a fekete szárnyú, mely a különböző színeknél nem feltétlenül jelent feketét, hanem csak egyszínű és csík nélküli úgynevezett teli szárnyat. Van a fehér szemes farkú, mely farkán a szemfoltok fehérek, létezik a tarka, mely bármely színnél előfordulhat lényeg, hogy kevesebb a fehér folt a madarakon és ezüst tarka, mely variáció esetében több a fehér szín az állatokon. Ezek a mintázatok a következő képen variálódhatnak: vadszárnyú, vadszárnyú tarka, vadszárnyú fehér szemes, vadszárnyú tarka fehér szemes, vadszárnyú ezüst tarka, sötétszárnyú, sötétszárnyú tarka, sötétszárnyú fehér szemes, sötétszárnyú tarka fehér szemes, sötétszárnyú ezüst tarka, spalding, spalding tarka, spalding fehér szemes, spalding tarka fehér szemes, spalding ezüst tarka, spalding sötétszárnyú, spalding sötétszárnyú tarka, spalding sötétszárnyú fehér szemes, spalding sötétszárnyú tarka fehér szemes, spalding sötétszárnyú ezüst tarka. Így a kombinációk a színekkel variálódva adják a 225 színváltozatot, melyek a következők: