Lüttichi törpeviador - Törpe dísztyúkok L - Cikkek katalógusa

A lüttichi törpeviadorok törpetyúk-fajta létükre elég nagyok; ezzel viszont az óriásnak tűnő nagytestű fajták arányainak felelnek meg. Főleg az izomrészek keltik a tekintélyes összbenyomást. „Tenyeres-talpas” jellegüket ezenkívül erős csontozatuk is kihangsúlyozza, mely a hosszú, egyenesen egymás mellett álló lábakon látszik. A komor arckifejezésről es a kemény tollazatról azonnal felismerhető a viadortípus. Az igen hosszú törzs elülső része feltűnő a széles vállak miatt, azaz a szárnyszél mindkét oldalon látványosan eláll a testtől és felhúzott. A hátvonal máris az első megkülönböztető jegy a brüggi viadorhoz képest: látványosan lejt hátrafelé és nyújtottabb. A kakasnál a farok előtt található a jól fejlett, de keskeny nyeregtollazat. A testnek e felső vonala a tojónál laposabb lefutású. Már az azelőtt egységesen tenyésztett „belga törpeviadornál” is jelentősége volt a nyaktájéknak; így most a lüttichinél is hosszúnak, erősnek és függőlegesnek kell lennie a nyaknak. Ehhez vállig érő tollazatot követelnek meg. A melltájék ugyan nem terjed melyre, es csak kissé domborodik előre, viszont jó széles. Hosszú lábszárcsont és erős izomzat alkotja a tipikus alsó és elülső vonalat. A megnyúlt törzshöz csak az igen hosszú, testhezálló szárnyak illenek. A kakas faroktájékán gazdag legyen a tollazat. A kifejezett fő- es mellék-sarlótollak, természetesen bizonyos ,,viador keménységben", fajtara jellemzők. A farok szöget zár be a ferdén lejtő háttal. A kormánytollakat kissé szétterjeszti, és így azok nyitottnak hatnak. A viadortípusnak megfelelően a hastájék kevésbé fejlett; inkább kicsi és felhúzott. Az alsó vonalhoz tartoznak a hosszú, kiálló combok és a hosszú, erős csontozatú, kékesszürke lábak. A kakasok nem ritkán kettős sarkantyút viselnek, ami éppúgy megengedett, mint a tojók sarkantyúképződése; sőt, meg előnyös is. A viador temperamentum a fejpontokban is kifejezésre jut. A koponya erős és széles legyen, a szemöldökívek jól kidomborodok. A bíbor-feketéspiros, kopasz arcbőr a fajtára jellemző. A sötét színváltozatok tojóinak szinte fekete az arcbőrük. A taraj is sötét feketésvörös. A lüttichi törpeviadornak mindig egyszerű fűrésztaraja legyen, azaz látványosan különböznie kell a brüggiek borsótarajától. Az új standard azt is megemlíti, hogy ,,néhány országban engedélyezik a kurtítást". Németországban kurtított kakasokat is ki lehet állítani, ha van róla állatorvosi igazolás. A kicsi toroklebenyek bíborpirosak. A tojó egyszerű fűrésztaraja ugyan oldalra hajolhat, de a bírók jobban szeretik a feszes, álló tarajt, mely ezután nem is lehet túl nagy. Ehhez a viadorarchoz az erős, hajlott, sötét szaruszínű csőr illik. A füllebenyek igen kicsik, és ugyanolyan színűek, mint a toroklebenyek. A füllebenyben megjelenő fehér szín éppúgy hibás, mint a sárga csőr- és/vagy lábszín. A lüttichi törpeviador szemének mindig sötétnek kell lennie, és nem állhat ki, hanem kicsit mélyen kell ülnie. A fehér vagy a világos szemet a legtöbb más törpeviadorhoz hasonlóan büntetik.