Statisztika |
Online összesen: 1 Vendégek: 1 Felhasználók: 0 |
|
A kategóriában található anyagok: 5 Mutatott anyag: 1-5 |
|
Sorbarendezés:
Dátum szerint ·
Megnevezés szerint ·
Értékelés szerint ·
Hozzászólások szerint ·
Megtekintések szerint
Óangol törpeviador
Az
elnevezéssel ellentétben az óangolok fiatalabbak a modern angol
törpeviadornál, még ha léteztek is elődei (a nagy testű óangol viador és
a parlagi törpe keresztezéséből) 1800 körül Angliában. Az óangol
törpeviadort csak a múlt század kilencvenes éveiben kezdték célirányosan
tenyészteni. Az angol tenyésztő, H. Yardley először egy rajna-vidéki
kiállításon mutatott egy aranynyakú "régimódit", ahogy akkoriban
nevezték. 10 évvel később a fajta 14 képviselőjét mutatták be a német
országos kiállításon. Valószínűleg már 1906-ban Frankfurtban is
állítottak ki óangolokat. W. Detreing szerint az akkori óangolok
hasonlítottak a maiakra. A kitenyésztéshez állítólag nem használtak nagy
testű óangol viadorokat, még ha ezek is voltak a példaképek. Sokkal
inkább közönséges törpetyúkokat és később indiai törpeviadort
használtak. |
Okina-chabo
A
fajta kialakulásának idejéről szóló adatok eltérőek: a német standard
így fogalmaz: „1930 körül tenyésztették ki", míg M. Bartl
"Chabo-Phantasie" c. könyvében 1995-ben azt írja, hogy az Okina-chabo
mint "legfiatalabb változat" 1923 körül alakult ki. Kétségtelen, hogy
Japán az összes chabo keletkezésének országa, így e szakállas
okina-változaté is. Az első fajtaleírást és az első rajzolt képet
Németországban 1996-ban adták ki. A neve jelentése: "Fehér szakállú
öregember"; az azonos hangzásnak nincsen köze Okinawa szigetéhez. A
japán Koyama elmondása szerint az okina a ryukyu-chaboval történt
keresztezésből származik. Ezeket a szakállas chabokat korábban különösen
kistermetűre tenyésztették. Egy 1,8 liter térfogatú faládikába három
állat is belefért. Míg az okina ma már csak fehér színben fordul elő,
korábban több szín változatban is tenyésztették. |
Törpe orloff
A
törpe orloff eredeti német tenyésztés eredménye; a húszas évek közepén
K. Lohmann Paderbornban kialakította a mai típus elődjét, anélkül
azonban, hogy rögzített fajtájú kiállítási állatot mutathatott volna be.
Pár évvel az első, időközben újra feladott kísérlet után a lipcsei A.
Wulf egy brosúrában megemlíti a fajtát. A második világháború után O.
Squarr (Wilhelmshaven) és Beckhoff (Nordwalde) sikeresen újrakezdték a
tenyésztést. Nagyon figyelemreméltó állatokat mutattak már 1954-ben a
35. országos kiállításon Hamburgban. Mindig voltak kudarcok; a
felhasznált óangol törpeviador génje túl mély állást és lógó szárnyakat
hozott a keresztezés életképessége miatt. Más tenyésztők, mint Prechi
(Heepen bei Bielefeld), Adam (Ennepetal), Poeplau (Bonn) és Prechtl
(Oberwramensteinach) a következő években besegítettek a nagy testű fajta
tipikus jellemzőinek a törpeváltozatban történő javításába. Az utóbbi
években W. Kumler sokat fáradozott azon, hogy szervezetileg és
tenyésztéssel is segítse a törpe orloff fajtát. |
Törpe orpington
Nagy
testű orpingtonokat 1908 óta állítanak ki Németországban, és a
tenyésztőket ösztönözték a törpeforma kialakítására is. Ennek a
feladatnak a lipcsei E. Kühn kötelezte el magát, és 1910 és 1913 között
létrehozta az első fekete és fehér színű törpe orpingtont. A harmincas
években aztán kialakultak a sárgák és a kékek is. A második világháború
miatt sok tenyészet összeomlott, ezért új kezdésre volt szükség.
Kifejlődtek a kékek, nem utolsósorban Jobst von Veltheim állandó
kezdeményezése révén, utána a fehérek K. B. Schmidt szorgalmas
tenyésztői munkájának köszönhetően, és végül a sávozottak és a
nyírfaszínűek is, szintén Schmidt által. Sárga és vörös már régebb óta
létezett; az új színárnyalatokat, a tarkát és a sárga columbiát csak
1979-ben illetve 1981-ben ismerték el. Az eredeti kiindulási állatok
közé tartozott a törpe cochin mellett a bantam és a törpe langschan is. |
Törpe óstájer
Tenyésztőjének,
a klein-umstadti H. Knöllnek az ötvenes évek elején volt egy növésben
visszamaradt nagy testű óstájer tojója, melyet egy törpe welsumi
kakassal párosított. Ebből lettek a mai törpe óstájer első törpeszerű
előfutárai. A tenyésztő szigorú szelekcióval, több generáció múlva már
kiállítási állatokat kapott, melyet új fajtaként 1961-ben felvettek a
standardba. |
|