Törpe créve coeur - Törpe dísztyúkok C - Cikkek katalógusa

Elvileg a nagy testű creve coeur minden jellemzője érvényes a törpe változatra is az alak, a tollazat és a testtartás tekintetében. A lényeges kicsinyítés ellenére a közepes méretű, nyújtott parlagi formának, a telt testnek és az alig közepesen magas állásnak látványosnak kell lennie. Ez az alak csak akkor érhető el, ha a törzs széles és megnyúlt, így oldalról nézve négyszögre hasonlít. Emellett különös jelentősége van a vízszintes tartásnak. A kakasnál a dús tollazatú nyak csak közepesen hosszú és kissé ívelt. Hátulsó vonala a középhosszú, szinte egyenes hátban folytatódik. A vállaknak széleseknek, de laposaknak kell tűnniük. Fontos, hogy a szárnyak széles evezőtollai ne nyúljanak túl a testen, hanem a nyereg tollazata alatt tartsa őket a tyúk. A nyereg képezi a széles és gazdag tollazatú átmenetet a farok felé. A kakas farkában széles és jól ívelt fő- és mellék-sarlótollak találhatók, és a farok tartása nem lehet se túl meredek, se túl lapos. Az alsó vonalat elöl a telt, széles és jól lekerekített, kifejezetten mélyre nyúló mell, hátul a széles és telt has képezi, mely a tojónál még kifejezettebb, mint a kakasnál. Ahhoz, hogy a fejlett bóbitának, melynek tollai hátrahajlanak, elég helye legyen, a fejnek szélesnek és erősen domborúnak kell lennie. Fontos, a teljes látásszabadság, ahogy a többi bóbitás fajtánál is: a szemeknek teljesen szabadon kell lenniük. A kakas bóbitája nem olyan zárt, mint a tojóé; a tojó bóbitájának tömött a szerkezete, lehetőleg gömb alakú és egyenesen ülő. A creve coeur-nél a bóbitához tartozik a nagy, áll- és pofaszakállra csak kissé szétváló toroktollazat, melyet röviden "szakállnak" hívnak. Ez a tojónál mindenesetre jobban szétválik, így érdekességképpen a torokszakáll a nőivarban olyan, mint egy mélyre nyúló kecskeszakáll. Szokatlan a "szarvtaraj" is, mely két egyforma alakú, kerek keresztmetszetű, V-alakot formázó "szarvból" áll. Lehetőleg egyenesen, a bóbita felé irányítva tartsa az állat. A nemes állatoknál a szakáll eltakarja a toroklebenyeket. Az állást az erős, alig középhosszú lábak és combok alkotják. A tömör parlagi tyúkforma csak a dús és jól testhez simuló tollazat révén érvényesül. A törpe fajta természetesen még nincs olyan jól kitenyésztve, mint a nagy testű, de az új standard a durva hibákat is felsorolja: ha a test túl keskeny vagy rövid, a tartás túl lejtősnek tűnik (amire a törpék általában hajlamosak), ha a bóbita túl kicsi vagy egyenetlenül nőtt, túl csekély a szakállképződés, a toroklebenyek túlságosan kilátszanak. Ezek az értékeléskor gyengébb eredményhez vezetnek.