Chabo

Régi japán használati tárgyak keltezése szerint, melyeken chabohoz hasonló tyúkrajzok láthatók, a mai chabonak már több mint ezer éve létezett előde. Ebből azonban nem következtethetünk biztosan a kialakulásának pontos idejére és helyére. Bár általában Japánt mondják a fajta származási országának, egy japán szöveges forrás elárulja, hogy a tyúkot csak a Tokugawa-korban (1603-1767) vitték Kínából Japánba. Angliába a 19. század közepén kerültek fekete farkú fehér chabok az angol tenyésztőnő, Woodcock telepére. Kis idő múlva néhány tarka chabo jutott Albrechthez közvetlenül Japánból. A holland Jan Steens 1660-as festménye a chabohoz hasonló törpetyúkokat ábrázol. H. Marten 185-ben Londonból vásárolt chabokat; egy másik import pár évig élt akkoriban a berlini állatkertben. A Németországba irányuló legfontosabb importok azonban Ulm-Erbach bárónőjéhez fűződnek, aki 1877 és 1881 között egy Japánban élő rokonától több chabo törzset is kapott, melyek közt először fordultak elő selyemtollúak. Japánból a századfordulóig még' több törzse érkezett ennek a "kis groteszk" tyúknak. A kieli Seelig professzor és a sziléziai Labandban élő Welczek gróf sem költséget, sem fáradságot' nem kímélt, hogy behozza és tovább tenyéssze a chabot. Csak a mai időkben kerültek hozzánk újra eredeti állatok, köztük főleg nagy tarajú példányok Japánból, különösen A. Wittkop tenyésztő révén. A chabok Európában azonban fajtájukat tekintve jobbak, mint Japánban.

Törpe cochin

Ez a fajta nem a nagy testű cochin törpésített változata, hanem eredeti törpe, melyet kezdetben pekingi bantamnak neveztek. Az első pár 1860-ban érkezett Londonba Kínából. Távol-keleti hazájukban állítólag kizárólag a császár nyári palotájában tartották őket. A sárga pekingi bantam ősi törzsét prédának vitték az angol királynőnek a brit szigetekre. Mivel a kínai anyaföldről a taiping-szekta felkelése és az ópium-háború következményei után megtiltották a további importot, Angliában egy "bőrszínű" törpetyúkkal keresztezték. Másodszorra az angol W. F. Entwislenak sikerült 1884-ben tizenkét sárga pekingi bantamot behoznia Kínából. Két évvel később a drezdai M. Liebsch importált egy sárga tenyészpárt rendkívül magas összegért, 1200 aranypénzért. Ezek még csak nem is fajtatiszta kínai tyúkok voltak, hanem keresztezettek, melyek közül a kakas rövid időn belül el is pusztult. A hallegröllwitzi A. Beckkel együtt azonban mégis sikerült a törpe cochint elérhetővé tenni a német tenyésztők számára. 1910 után, a második világháború kezdetén a "toll-labdák", ahogy akkoriban hívták őket, erősen elterjedtek. Az újrakezdés után 1956-ban a 37. Német Nemzeti Kiállításon, Kölnben már ismét 99 állatot mutattak be.

Törpe créve coeur

Ennek a fiatal fajtának az első példányait 1995-ben a nürnbergi Országos Német Baromfi kiállításon mutatták be, elismerve és értékelve. Hivatalosan 1994-ben ismerték el. Kitenyésztéséről a szakirodalomban semmi sem található; bizonyára a nagy testű fajta segítette. Az nem biztos, hogy más törpetyúk-fajtákat is felhasználtak, de nagyon valószínű.

Törpe croad langschan

1995 óta létezik Németországban hivatalosan elismert törpe croad langschan. Az amerikai Standard of Perfection-ben (1985) a fekete és a fehér színváltozatot már 1960 óta jegyzik. Angliában is több éve már megtalálható ez a törpetyúk. Valószínűleg tengerentúli importból érkeztek Németországba az első állatok.

Törpe csapottfarkú (kaultyúk)

Farkatlan tyúkok már a 17. században is léteztek Európában. Németországban az első világháború előtt, főleg Oberlausitzben foglalkoztak a tenyésztők a csapottfarkú tyúkokkal. 1895 körül kisebb törpe csapottfarkú tyúk állományok léteztek Frankfurt/Main térségében, melyek bóbitások és kopasznyakúak is lehettek. A mai törpe csapottfarkú tyúkok a frankfurtmaini L. Aßmus tenyészetében jöttek létre. A húszas években aztán a walchenstedti H. Ballabene egy müncheni kiállításon bemutatta a fajta első állatait. A törpe csapottfarkú tyúkokat 1926-bn ismerték el hivatalosan.