Statisztika |
Online összesen: 1 Vendégek: 1 Felhasználók: 0 |
|
A katalógusban található anyagok összesen: 120 Mutatott anyag: 101-110 |
Oldalak: « 1 2 ... 9 10 11 12 » |
Bantam
B
Dürigen standardművében (1905) a fajta kialakulását illetően bizonyos
ellentmondást tapasztalhatunk. A szerző a bantamot egyrészt "nagy fajták
hasonmásá"-nak és "bantamosodott (törpésített) tyúkfajtá"-nak nevezi,
másrészt az "eredeti fekete bantamtyúk"-ot eredeti törpetyúknak írja le.
P. Trübenbach 1926-ban azt a véleményt képviseli, hogy a fajta neve nem
a hazájára, a Java szigetén lévő Bantam helységre utal. Az angol
"Journal of the India-Archipelage" szerint a kis tyúkot ugyan a Jáván
lévő Bantam kikötőből hozták a hollandok és az angolok Európába, de
erdetileg a "tulajdonképpeni japán hazájában" alakult ki.
Nagy-Britanniában tollaslábú törpetyúkokkal keresztezték. Az ebből a
vérvonalból származó állatok aztán 1870-ben kerültek Németországba.
1909-ben megalapított szakegyesületük az első szakegyesület volt német
földön, melyet törpe tyúkfajtának hoztak létre. |
Bassett
A
fajtát eredetileg "Lüttichi Bassett"-nek hívták. Belga hazájában az
eredeti törpékhez tartozó típust 1923-tól 1931-ig tenyésztéssel
alakították, úgyhogy önálló fajtaként ismerhették el. A bassetteknek
Belgiumban kezdettől fogva széles tenyészalapjuk volt, mely a háború
után szinte teljesen kihalt. Néhány megmaradt törzsből azután újra meg
tudták szilárdítani a tenyészalapot, és eltudták terjeszteni. Így került
néhány állat 1958-ban az aurichi K. H. Collatz révén Németországba. |
Bergi törpe kukorékoló
H.
J. Wittlich elmondásával ellentétben nem W. Küppersbusch a bergi törpe
kukorékoló kitenyésztője, hanem a szász Gebigke, aki 1920 és 1925 között
bergi kukorékolókból és bantamokból létrehozta az első törpét. Ezeknél
az állatoknál mindenesetre még hiányzott a fajta nagytestű változatára
jellemző, hosszúra nyúlt kukorékolás. Azok az állatok, melyeket aztán
később Küppersbusch (Velbert) bemutatott, hozták ugyan a helyes
kukorékolást, de törpének többnyire túl nagyok voltak. Azonban a mai
törpe kukorékolók is elég nagyok a törpe formához képest a hosszan
kukorékoló kakasok viszonylag nagy tüdőmérete miatt. |
Bergi törpe rezgőtarajú tyúk
Állítólag
már 1925 körül léteztek bergi törpe rezgőtarajú tyúkok, melyek azonban
H. Wieden adati szerint kihaltak. Ez a tenyésztő 1985-ben egy
kiállításon látott egy türingiai törpe szakállas kakast. melynek színe
hasonlított az ékmintás bergi rezgőtarajúéhoz. Ez a kakas bergi törpe
kukorékoló tojókkal párosítva szakállas, ezüstszínű utódokat adott. H.
Wieden beszámolója szerint: "A legjobb kakast párosítottam néhány
testvérével és a törpe kukorékoló tojókkal. Az állatoknak kb. a fele
volt olyan, amilyet szerettem volna. Csak egy dologban tértek el:
mindkét kiinduló fajtának álló taraja volt, a törpe rezgőtarajúaknál
viszont elhajló tarajra törekszünk. Ezt a jegyet csak szelekcióval
lehetett rögzíteni, mert újabb keresztezések biztosan nem lettek volna
helyesek. Egy év kényszerszünet után a lehető legrövidebb időn belül
elismerték őket. |
Bielefeldi törpetyúk
A
Németországban 1985-ben elismert törpetyúk az egyik legfiatalabb fajta.
A nagytestű bielefeldi a hetvenes években alakult ki, és először "német
tyúk"-nak nevezték. Ugyanezen a tenyélsztelepen jött létre G. Rothnál a
hesseni Naztheimben 1981 és 1985 között a törpe bielefeldi. Ehhez
többek között törpe new-hamoshire-t, törpe amrockot és törpe welsumit
használtak. A Hannoverben megrendezett német fiatal baromfi kiállításon
14 kakast és 20 tojót mutattak be. A kakasok közül csak egy állat nyerte
el a "nagyon jó" minősítést, míg a tojók közül három is megkata. A
következő évben már 6 "nagyon jó állat" volt a törpe bielefeldiek
között. A tenyészet, amelyet 1985-ben Hannoverben bíráltak, tíz,
túlnyomórészt nagyon jó kakasból és tizenyegy tojóból állt, melyek közül
a legyjobb állat a "kiváló" minősítést kapta. |
Brüggi törpeviador
A
súlykülönbség közte és lüttichi törpeviador között ugyan nem sokkal
több, mint 100 gramm, de a brüggi lényegesen erősebb és "robosztusabb".
Ezt a benyomást a szélesebb és rövidebb törzstájék és a csak éppen
középhosszú hátvonal kelti. A kakas és a tojó szinte vízszintes tartása
is hozzájárul ehhez a benyomáshoz. A vállak bár szélesek, de nem állnak
annyira előre, mint a lüttichié. |
Törpe barneveldi
Ahogy
sok más fajtánál, a törpe barneveldinél is rendelkezésre álltak
kiindulási anyagként a növésben visszamaradt nagytestű állatok. Ahhoz
azonban, hogy a törpe forma állandó maradjon, segítségül vették a törpe
rhode-okat és a vörös törpe langschanokat. Ezt a tenyésztői munkát D.
Giesen végezte 1922-től a ruhr-vidéki Mühlheimben, és a sikeres
kiállítások után 1930-ban elismertette az új törpetyúk-fajtát. Már egy
évvel később létrehozta pár tenyésztő a szakegyesületet, mivel már
rögtön az elején meglepően nagy volt a törpe barneveldiek részvétele a
kiállításokon. Az egyesület 1952-ben csatlakozott a nagytestű fajta
szakegyesülethez. A legújabb színváltozatot, a fehéret először 1956-ban,
Kölnben állították ki. |
Törpe borzastyúkok
Eredetéről
ezt írja a standard: "Bár régóta ismert, nincsenek róla pontos adatok:
de valószínüleg Kelet-Ázsiából származik". Ez a fajta genotípusát
tekintve ugyanolyan mutáció, mint amit már a fodros tollú chabo-nál
bemutattunk. Néhány írásban az ívelt tollú chabo-t is "japán borzas
törpetyúk"-nak nevezik (pl. R. Gleichauf, 1972). Fenotípusát tekintve a
törpe borzastyúkot önálló fajtaként kell kezelni. |
Törpe brabanti
Holland
tenyésztők 1930 körül kezdték tervszerűen kitenyészteni a nagyon régi
nagytestű fajtából a törpeformát. Az első fekete színű állatokat
1935-ben Utrechtben állították ki. A második világháború alatt
megszüntek a holland tenyészetek, így a törpe brabantit 1945 után újra
kellett teremteni. Az ebbe a fajtába tartozó első állatokat
Németországban 1966-ban állították ki. |
Törpe brahma
Az
angol Entwisle szürke asilt, törpe cochint és tollaslábú törpéket
használt, hogy kialakítsa az első törpe brahmat, melyet aztán 1887-ben
mutatott be kiállításon. Az új fajtát azonban nem ismerték el, mert még
túl nagyok voltak az állatok. Csak a már a törpe főnixnél említett német
tenyésztő L. Neubert kezében vált kisebbé a törpe brahma. Ezt a
kicsinek megmaradt brahmakakasok és selyemtojók segítették elő. Egy
lipcsei kiállításon 1891-ben a világosokon kívűl már sötétek is láthatók
voltak. Jó külsejű állatokat az első világháború előtt mindenekelőtt a
hamburgi Hugo Ehrenhaus mutatott be. A mai törpe brahmákban chabo-vér is
folyik, ami nem mindig válik javára az elvárt, törpeszerű tömegességnek
és a szabad állásnak. |
|