Cikkek katalógusa - Dísztyúk

Cikkeim | Megtekintések száma: 909 | Hozzáadta:: Imre | Dátum: 2010-11-16

A DÍSZTYÚKOK TARTÁSA

A házityúk tenyésztésének eredményessége nagyban függ a tartási helytől, valamint a madarak gondozásától. A modern hús- és étkezési-tojástermelő üzemek a baromfiakat előre meghatározott tartástechnológia szerint tartják. A napos baromfiaktól kezdve a kifejlett állatokig, minden korosztály számára elő van írva a helyes tartásmód, a takarmányozás és az ajánlott környezeti igények, ahol az állatok optimális körülmények között a legnagyobb hatásfokkal termelhetnek. Sajnos a díszbaromfi tenyésztők számára ilyen iránypontok nem állnak rendelkezésre, ezeket legtöbbször önmaguktól kell kitapasztalni.

Cikkeim | Megtekintések száma: 7690 | Hozzáadta:: Imre | Dátum: 2010-10-25

Törpe welsumi

Nagy testű welsumi tojók és fogolyszínű német törpe kakasok voltak az 1930 körül kezdődő tenyésztési kísérlet törzsállatai. Pár évvel később pár törpe méretű welsumi is képviseltette magát a lipcsei kiállításon. P. Wagner (Altenburg) később még törpe rhode-ot és törpe itáliait is felhasznált a típus és a színkép rögzítésére. Az új törpe fajta csak 1947-re volt annyira "kidolgozott", hogy hivatalosan is elismerhették. A már említett tenyésztő mellett a fajta első képviselői M. Ansorgénál és K. Meyernél jöttek létre. A wolfenbütteli A. Pesch 1964-ben állított ki először narancssárga törpe welsumit. Ez új mutáció volt, melyet 1969-ben ugyan elismertek, de máig sem terjedt el igazán.

Törpe dísztyúkok W | Megtekintések száma: 3302 | Hozzáadta:: Imre | Dátum: 2010-10-19

Watermaali szakállas törpetyúk

Ezt a fajtát először 1922-ben, Brüsszelben mutatták egy kiállításon. A tenyésztők már kb. 1906 óta fáradoznak a kis, tömzsi típus kitenyésztésén, mely sok dologban hasonlít az antwerpeni szakállas törpéhez. Németországban 1979 óta ismerik el a fajtát.

Törpe dísztyúkok W | Megtekintések száma: 1503 | Hozzáadta:: Imre | Dátum: 2010-10-19

Törpe wyandotte

Törpe wyandotte

Törpe vajandott (wyandott)

Ennél a fajtánál a kialakulás története olyan szoros kapcsolatban áll az egyes színváltozatok fejlődésével, hogy először mindkét szempontot egyszerre kellene vázolni. Az egyik legrégibb színváltozat a fekete 1909 óta. A lipcsei tenyésztők, Kasch, Treptow és Töpfer már az első világháború előtt igen tetszetős állatokat mutatott be. Jelentős tenyészetek maradtak fenn egészen a húszas évekig Oberhausenben és Bockhorstban. A fekete törpe vajandottok 1930-tól olyan gyorsan és számukat tekintve olyan nagymértékben terjedtek el a második világháború kezdetéig, hogy nagy kiállításokon a számuk a 200-at is meghaladta. A feketék felső tollazatán elvárt a bogárzöld fény és a fekete kakasok alsó tollazatában a fehér szín a tollak alján. Az első kakas 1912-ben Angliából jött. Berlin-Mahrendorfban és Nowawesben tenyésztették tovább. Minden évben a közepes és a kis kiállításokon is egész csapat tiszta fehér, kiváló alakú és fejű törpe vajandottot láthatunk. Már az is elismerésre méltó teljesítmény, hogy tiszta fehér tollú és tiszta állapotban lévő, élénksárga lábú állatok kerülnek a kiállító ketrecbe. A kékek a többi kék színű törpetyúk-fajtával ellentétben nem szegélyezettek. A kakas nyak-, váll- és farktollainak többségében feketének kell lennie, a tojónak viszont csak a nyaka sötét. Tiszta kék állatok utódainak átlagosan 25 %-a fekete, 25 %-a fehéres kék és 50 %-a kék. Berlinben, 1920-ban mutatták be az első sárgákat. A szász Vetter tenyésztő a kitenyésztőjük. A szakegyesületet 1957-ben alapították meg. Minél egyenletesebb a szín, annál közelebb kerül az ideálishoz. A kakas vállain megjelenő vörösesbarna fedőtollakat és a szalmaszerű tollazatot tenyésztői úton még jobban ki kell szorítani. Vörösek is léteztek már 1920-ban Berlinben. További fejlődésüket csak az ötvenes évektől ismerjük pontosabban. A hesseni Wetterauban és H. Tieznél Lübeckben a háború után újra kialakultak a vörösek. Kb. 1960 óta Siegerlandban is vannak jó tenyészetek. A sárgák és a feketék mindig segítették a forma javítását, mivel a törpe rhode öröksége nemcsak előnyöket hozott a színnek, de hátrányokat is a forma számára. A berlin-köpenicki tenyésztő, J. Zoch egy véletlen folytán fekete és fehér törpe vajandottok keresztezésével 1926-ban létrehozta az első fekete-fehér tarkákat. Berlinben ezután 1933-ban a "Grüne Woche" (Zöld Hetek) rendezvény alkalmából állították ki a színváltozat első állatait. A hollandok viszont ugyanebben az időben szintén kitenyésztettek ilyen állatokat. Aranynyakú törpe vajandottot, mint a legrégibb színváltozatot 1906-ban a frankfurti K. Huth importálta Angliából. A kakasok a mai aranynyakúinknak feleltek meg, a tojók inkább a mai barna sávozottaknak. A fogolyszínűek és a barna sávozottak tenyésztési módszerét csak 1949-ben rögzítették, mely szerint mindkét színt úgynevezett egy törzs-tenyészetben tenyésztették, azaz a tökéletes színű kakasok kialakításához a fogolyszínűeknél a tojó csak eszköz, a tökéletes színű tojó kitenyésztéséhez a barna sávozottaknál a kakas az eszköz a cél eléréséhez. A sávozottak jóval 1920 előtt alakultak ki, mivel széles körben ismertté vált a lipcsei R. Günter tenyészete 191O-ből.

Törpe dísztyúkok W | Megtekintések száma: 3627 | Hozzáadta:: Imre | Dátum: 2010-10-19

Törpe vorwerktyúk

Az ötvenes években kitenyésztett törpe vorwerktyúkok kiindulási állatai sárga törpe orpingtonok, narancssárga német törpetyúkok és nagy testű vorwerktyúkok voltak. Míg az alak és a törpe forma rögzítése viszonylag könnyen ment, a fedőtollakon egyenlőtlenül eloszló fekete szín nehézségeket okozott, hiszen a fekete-sárga tollak szép kontrasztját a megfelelő részeken akarták elérni, mint a nagy testű fajtánál.

Törpe dísztyúkok V | Megtekintések száma: 2132 | Hozzáadta:: Imre | Dátum: 2010-10-19

Tollaslábú törpetyúkok

Feltűnő tollaslábú törpetyúkokat már az ókori író, Columella is leírt Kr. u. 60-ban "De re rustica" c. művében és Aldrovandi 1600-ban "Ornithologia" c. művében. A mai tollaslábú törpék közvetlen ősei azonban valószínűleg csak a 18. században éltek. Oroszországban S. P. Pallas szerint 1870 körül létezett ez a törpetyúk forma, Németországban J. M. Bechstein már 1763 körül ismerte őket. Holland festők is már a 17. században világos tarka, tollaslábú törpetyúkokat ábrázolnak. A mai forma tenyésztésében nagymértékben részt vettek az angolok. A "Mille fleur"-ök (ezer virág) a 19. század közepén érkeztek Németországba. 1886-ban az első klubszemlén állítottak ki először Németországban tollaslábú törpetyúkokat. A fajta voltaképpen a legrégibb törpetyúkokhoz tartozik.

Törpe dísztyúkok T | Megtekintések száma: 2296 | Hozzáadta:: Imre | Dátum: 2010-10-19

Törpelábú törpetyúk

Valószínűleg már 1921 előtt megpróbálták törpeváltozatban tenyészteni az akkor már meglévő "nagy testű" törpelábút. D. Dürigen "Die Geflügelzucht" (Baromfitenyésztés) című jelentős művében megemlíti a "törpelábú különös miniatűr képét". Németországban 1989 óta fokozottabban fáradoznak a rövidlábú, parlagi tyúkhoz hasonló henger alakú törpe típus rögzítésén. Nemcsak a kitenyésztés, hanem a szakirodalomban történő dokumentáció is lényegében Rüdiger Wandeltnek köszönhető. Az 1998-ban írt "Handbuch der Zwerghuhnrassen" (Törpetyúk fajták kézikönyve) című könyvében részletesen leírja, hogyan és milyen problémákkal történt a valószínűnek látszó újratenyésztés. Már 1993-ban hét színváltozatát mutatták be ennek a törpének egy jelentős szakkiállításon, bár bírálat nélkül. Azt, hogy milyen más törpe fajtákat és színváltozatokat használtak, R. Wandelt nem említi meg. Csak annyit jegyez meg, hogy a fogolyszínű törpe rövidlábú kitenyésztéséhez a "barna" dán törpe lutte járult hozzá, és hogy a fehér véletlenül alakult ki az ezüstnyakúak tenyésztésekor. 1994-ben kezdődött az elismertetés, azonban máig is csak a fehéreknél és az ezüstnyakúaknál zárult le sikeresen. A fogolyszínűek még nem rendelkeznek a megkövetelt láb színnel, melyet egyébként az ezüstnyakúak adatainál valószínűleg kifelejtettek a standardból. A feketék és a karvalyszínűek jelenleg a kitenyésztés fázisában találhatók, az ékmintás szín kialakítása, ahogy az a nagy testű változatnál megvan, viszont alig kezdődött meg. Wandelt megkísérli kitenyészteni a feketefehér tarkát is, melyek nála az ezüstnyakúakkal végzett kísérletezésekből jöttek létre. Kékszegélyűek alakultak ki a fehérek tenyésztéséből egy "szegély nélküli kék pár" révén 1996 óta. Ehhez többek között egy törpe andalúziai tojót is felhasznált.

Törpe dísztyúkok T | Megtekintések száma: 909 | Hozzáadta:: Imre | Dátum: 2010-10-19

Türingiai törpe szakállas tyúk

Az egyik legrégibb törpetyúk-fajta a múlt század végén Jéna és Berlin-Lichtenfeld környékén kialakult türingiai törpe szakállas tyúk. A tenyésztők célja az volt, hogy az akkoriban már nagyon kedvelt nagy testű türingiai szakállas tyúkot törpe változatban tenyésszék ki az összes tipikus jellemzőjével. Ez ténylegesen nagy testű szakállas tyúkok, törpe vajandottok és törpe parlagi tyúkok felhasználásával sikerült. Számos keresztezési kísérlet után 1919-ben egy berlini kiállításon kiállították az első teljesen kialakult példányt.

Törpe dísztyúkok T | Megtekintések száma: 1442 | Hozzáadta:: Imre | Dátum: 2010-10-19

Sebright

Az angol ló- és marhatenyésztő, Sir John Sebright alakította ki egy tenyésztörzsből (vöröses színű, tojótollazatú kakas, sárga kéklábú nangking-bantam tojó és aranyszínű, foltos vagy pöttyös hamburgi tojó) arany paduai felhasználásával a mai sebright elődjét. Dürigen szerint a fehér szín a selyemtyúktól származik, ez azonban nem biztos. A német tenyésztők, Bockelmann (Melle) és Liebsch (Hannover) 1860-tól javítottak az Angliából érkezett, addig még tejszínfehér állatok ezüstfehér mintázatán. J. Werde Grünewaldban és H. Marten Lehrtében a rákövetkező években jól továbbfejlesztették a fajtát. A tenyésztők ezüst paduaival is kísérleteztek, mely segítette a színkép és a minta változatlan örökítését. A német sebright-klubot már 1926-ban megalapították.

Törpe dísztyúkok S | Megtekintések száma: 4340 | Hozzáadta:: Imre | Dátum: 2010-10-19