Statisztika |
Online összesen: 1 Vendégek: 1 Felhasználók: 0 |
|
A katalógusban található anyagok összesen: 120 Mutatott anyag: 41-50 |
Oldalak: « 1 2 3 4 5 6 7 ... 11 12 » |
Cikkeim |
Megtekintések száma: 909 |
Hozzáadta:: Imre |
Dátum: 2010-11-16
|
A DÍSZTYÚKOK TARTÁSA
A házityúk tenyésztésének eredményessége
nagyban függ a tartási helytől, valamint a madarak gondozásától. A
modern hús- és étkezési-tojástermelő üzemek a baromfiakat előre
meghatározott tartástechnológia szerint tartják. A napos baromfiaktól
kezdve a kifejlett állatokig, minden korosztály számára elő van írva a
helyes tartásmód, a takarmányozás és az ajánlott környezeti igények,
ahol az állatok optimális körülmények között a legnagyobb hatásfokkal
termelhetnek. Sajnos a díszbaromfi tenyésztők számára ilyen iránypontok
nem állnak rendelkezésre, ezeket legtöbbször önmaguktól kell
kitapasztalni.
Cikkeim |
Megtekintések száma: 7690 |
Hozzáadta:: Imre |
Dátum: 2010-10-25
|
Törpe welsumi
Nagy
testű welsumi tojók és fogolyszínű német törpe kakasok voltak az 1930
körül kezdődő tenyésztési kísérlet törzsállatai. Pár évvel később pár
törpe méretű welsumi is képviseltette magát a lipcsei kiállításon. P.
Wagner (Altenburg) később még törpe rhode-ot és törpe itáliait is
felhasznált a típus és a színkép rögzítésére. Az új törpe fajta csak
1947-re volt annyira "kidolgozott", hogy hivatalosan is elismerhették. A
már említett tenyésztő mellett a fajta első képviselői M. Ansorgénál és
K. Meyernél jöttek létre. A wolfenbütteli A. Pesch 1964-ben állított ki
először narancssárga törpe welsumit. Ez új mutáció volt, melyet
1969-ben ugyan elismertek, de máig sem terjedt el igazán. |
Watermaali szakállas törpetyúk
Ezt
a fajtát először 1922-ben, Brüsszelben mutatták egy kiállításon. A
tenyésztők már kb. 1906 óta fáradoznak a kis, tömzsi típus
kitenyésztésén, mely sok dologban hasonlít az antwerpeni szakállas
törpéhez. Németországban 1979 óta ismerik el a fajtát. |
Törpe wyandotte
Ennél
a fajtánál a kialakulás története olyan szoros kapcsolatban áll az
egyes színváltozatok fejlődésével, hogy először mindkét szempontot
egyszerre kellene vázolni. Az egyik legrégibb színváltozat a fekete 1909
óta. A lipcsei tenyésztők, Kasch, Treptow és Töpfer már az első
világháború előtt igen tetszetős állatokat mutatott be. Jelentős
tenyészetek maradtak fenn egészen a húszas évekig Oberhausenben és
Bockhorstban. A fekete törpe vajandottok 1930-tól olyan gyorsan és
számukat tekintve olyan nagymértékben terjedtek el a második világháború
kezdetéig, hogy nagy kiállításokon a számuk a 200-at is meghaladta. A
feketék felső tollazatán elvárt a bogárzöld fény és a fekete kakasok
alsó tollazatában a fehér szín a tollak alján. Az első kakas 1912-ben
Angliából jött. Berlin-Mahrendorfban és Nowawesben tenyésztették tovább.
Minden évben a közepes és a kis kiállításokon is egész csapat tiszta
fehér, kiváló alakú és fejű törpe vajandottot láthatunk. Már az is
elismerésre méltó teljesítmény, hogy tiszta fehér tollú és tiszta
állapotban lévő, élénksárga lábú állatok kerülnek a kiállító ketrecbe. A
kékek a többi kék színű törpetyúk-fajtával ellentétben nem
szegélyezettek. A kakas nyak-, váll- és farktollainak többségében
feketének kell lennie, a tojónak viszont csak a nyaka sötét. Tiszta kék
állatok utódainak átlagosan 25 %-a fekete, 25 %-a fehéres kék és 50 %-a
kék. Berlinben, 1920-ban mutatták be az első sárgákat. A szász Vetter
tenyésztő a kitenyésztőjük. A szakegyesületet 1957-ben alapították meg.
Minél egyenletesebb a szín, annál közelebb kerül az ideálishoz. A kakas
vállain megjelenő vörösesbarna fedőtollakat és a szalmaszerű tollazatot
tenyésztői úton még jobban ki kell szorítani. Vörösek is léteztek már
1920-ban Berlinben. További fejlődésüket csak az ötvenes évektől
ismerjük pontosabban. A hesseni Wetterauban és H. Tieznél Lübeckben a
háború után újra kialakultak a vörösek. Kb. 1960 óta Siegerlandban is
vannak jó tenyészetek. A sárgák és a feketék mindig segítették a forma
javítását, mivel a törpe rhode öröksége nemcsak előnyöket hozott a
színnek, de hátrányokat is a forma számára. A berlin-köpenicki
tenyésztő, J. Zoch egy véletlen folytán fekete és fehér törpe
vajandottok keresztezésével 1926-ban létrehozta az első fekete-fehér
tarkákat. Berlinben ezután 1933-ban a "Grüne Woche" (Zöld Hetek)
rendezvény alkalmából állították ki a színváltozat első állatait. A
hollandok viszont ugyanebben az időben szintén kitenyésztettek ilyen
állatokat. Aranynyakú törpe vajandottot, mint a legrégibb színváltozatot
1906-ban a frankfurti K. Huth importálta Angliából. A kakasok a mai
aranynyakúinknak feleltek meg, a tojók inkább a mai barna sávozottaknak.
A fogolyszínűek és a barna sávozottak tenyésztési módszerét csak
1949-ben rögzítették, mely szerint mindkét színt úgynevezett egy
törzs-tenyészetben tenyésztették, azaz a tökéletes színű kakasok
kialakításához a fogolyszínűeknél a tojó csak eszköz, a tökéletes színű
tojó kitenyésztéséhez a barna sávozottaknál a kakas az eszköz a cél
eléréséhez. A sávozottak jóval 1920 előtt alakultak ki, mivel széles
körben ismertté vált a lipcsei R. Günter tenyészete 191O-ből. |
Törpe vorwerktyúk
Az
ötvenes években kitenyésztett törpe vorwerktyúkok kiindulási állatai
sárga törpe orpingtonok, narancssárga német törpetyúkok és nagy testű
vorwerktyúkok voltak. Míg az alak és a törpe forma rögzítése viszonylag
könnyen ment, a fedőtollakon egyenlőtlenül eloszló fekete szín
nehézségeket okozott, hiszen a fekete-sárga tollak szép kontrasztját a
megfelelő részeken akarták elérni, mint a nagy testű fajtánál. |
Tollaslábú törpetyúkok
Feltűnő
tollaslábú törpetyúkokat már az ókori író, Columella is leírt Kr. u.
60-ban "De re rustica" c. művében és Aldrovandi 1600-ban "Ornithologia"
c. művében. A mai tollaslábú törpék közvetlen ősei azonban valószínűleg
csak a 18. században éltek. Oroszországban S. P. Pallas szerint 1870
körül létezett ez a törpetyúk forma, Németországban J. M. Bechstein már
1763 körül ismerte őket. Holland festők is már a 17. században világos
tarka, tollaslábú törpetyúkokat ábrázolnak. A mai forma tenyésztésében
nagymértékben részt vettek az angolok. A "Mille fleur"-ök (ezer virág) a
19. század közepén érkeztek Németországba. 1886-ban az első klubszemlén
állítottak ki először Németországban tollaslábú törpetyúkokat. A fajta
voltaképpen a legrégibb törpetyúkokhoz tartozik. |
Törpelábú törpetyúk
Valószínűleg
már 1921 előtt megpróbálták törpeváltozatban tenyészteni az akkor már
meglévő "nagy testű" törpelábút. D. Dürigen "Die Geflügelzucht"
(Baromfitenyésztés) című jelentős művében megemlíti a "törpelábú különös
miniatűr képét". Németországban 1989 óta fokozottabban fáradoznak a
rövidlábú, parlagi tyúkhoz hasonló henger alakú törpe típus rögzítésén.
Nemcsak a kitenyésztés, hanem a szakirodalomban történő dokumentáció is
lényegében Rüdiger Wandeltnek köszönhető. Az 1998-ban írt "Handbuch der
Zwerghuhnrassen" (Törpetyúk fajták kézikönyve) című könyvében
részletesen leírja, hogyan és milyen problémákkal történt a valószínűnek
látszó újratenyésztés. Már 1993-ban hét színváltozatát mutatták be
ennek a törpének egy jelentős szakkiállításon, bár bírálat nélkül. Azt,
hogy milyen más törpe fajtákat és színváltozatokat használtak, R.
Wandelt nem említi meg. Csak annyit jegyez meg, hogy a fogolyszínű törpe
rövidlábú kitenyésztéséhez a "barna" dán törpe lutte járult hozzá, és
hogy a fehér véletlenül alakult ki az ezüstnyakúak tenyésztésekor.
1994-ben kezdődött az elismertetés, azonban máig is csak a fehéreknél és
az ezüstnyakúaknál zárult le sikeresen. A fogolyszínűek még nem
rendelkeznek a megkövetelt láb színnel, melyet egyébként az ezüstnyakúak
adatainál valószínűleg kifelejtettek a standardból. A feketék és a
karvalyszínűek jelenleg a kitenyésztés fázisában találhatók, az ékmintás
szín kialakítása, ahogy az a nagy testű változatnál megvan, viszont
alig kezdődött meg. Wandelt megkísérli kitenyészteni a feketefehér
tarkát is, melyek nála az ezüstnyakúakkal végzett kísérletezésekből
jöttek létre. Kékszegélyűek alakultak ki a fehérek tenyésztéséből egy
"szegély nélküli kék pár" révén 1996 óta. Ehhez többek között egy törpe
andalúziai tojót is felhasznált. |
Türingiai törpe szakállas tyúk
Az
egyik legrégibb törpetyúk-fajta a múlt század végén Jéna és
Berlin-Lichtenfeld környékén kialakult türingiai törpe szakállas tyúk. A
tenyésztők célja az volt, hogy az akkoriban már nagyon kedvelt nagy
testű türingiai szakállas tyúkot törpe változatban tenyésszék ki az
összes tipikus jellemzőjével. Ez ténylegesen nagy testű szakállas
tyúkok, törpe vajandottok és törpe parlagi tyúkok felhasználásával
sikerült. Számos keresztezési kísérlet után 1919-ben egy berlini
kiállításon kiállították az első teljesen kialakult példányt. |
Sebright
Az
angol ló- és marhatenyésztő, Sir John Sebright alakította ki egy
tenyésztörzsből (vöröses színű, tojótollazatú kakas, sárga kéklábú
nangking-bantam tojó és aranyszínű, foltos vagy pöttyös hamburgi tojó)
arany paduai felhasználásával a mai sebright elődjét. Dürigen szerint a
fehér szín a selyemtyúktól származik, ez azonban nem biztos. A német
tenyésztők, Bockelmann (Melle) és Liebsch (Hannover) 1860-tól javítottak
az Angliából érkezett, addig még tejszínfehér állatok ezüstfehér
mintázatán. J. Werde Grünewaldban és H. Marten Lehrtében a rákövetkező
években jól továbbfejlesztették a fajtát. A tenyésztők ezüst paduaival
is kísérleteztek, mely segítette a színkép és a minta változatlan
örökítését. A német sebright-klubot már 1926-ban megalapították. |
|