Röviddel azután, hogy behozták a cochin-kínát, jött létre Észak-Amerikában ázsiai ősöktől a közeli rokon brahma. J. J. Drevenstedt leírásai szerint Új-Angliából (az USA északkeleti államából) a 19. század közepéről származhat. Ahogy a szerző írja, a fajtát „gyakorlati hasznosításra" tenyésztették ki, „mert a bostoni piac barna tojásokat és nagy vágóbaromfit igényelt." C. Plestedt leírta az első brahmát, amelyet kapott (egy pár 1847-ben 5 dollárba került): „A kakas fehér volt, a farka és a szárnyai feketék; a lábai sárgák és tollatlanok, dupla taraja volt és mintegy 4,5 kilogrammot nyomott". A tyúk állítólag 3,5 kg súlyú volt és fekete rajzolatú nyaktollazatot viselt. Szürke csibéken kívül ettől a pártól sárga csibék is keltek.

Akkoriban állítólag 8 kilogrammos kakasok voltak. A brahma G. Burnham „A tyúkház története" című írása révén vált igazán népszerűvé. Ez a szerző már sötét brahmát is tenyésztett. A tenyésztés alapjául Angliából, Viktória királynő tenyészetéből származó cochin-kínákat és azokat a shanghaiakat használta fel, amelyeket 1849-ben Kínából importált. Elsőnek a sötét brahmák kerültek ismét vissza Angliába. Egy bizonyos Mr. Daily állította ki a nagyra értékelt párt és 100 guineáért (2000 márkáért) adta el őket. Ma feltételezhetjük, hogy ezek a típusok mind cochin és a maláj keresztezéseiből jöttek létre az USA-ban. Az irodalomban említett legrégebbi importállatok azok az óriástyúkok, amelyeket N. H. Chamberlain 1846-bam Indiából behozott. 1855 körül kerültek az első brahmák Németországba, Nürnberg térségébe.