Statisztika |
Online összesen: 1 Vendégek: 1 Felhasználók: 0 |
|
A kategóriában található anyagok: 7 Mutatott anyag: 1-7 |
|
Sorbarendezés:
Dátum szerint ·
Megnevezés szerint ·
Értékelés szerint ·
Hozzászólások szerint ·
Megtekintések szerint
Sebright
Az
angol ló- és marhatenyésztő, Sir John Sebright alakította ki egy
tenyésztörzsből (vöröses színű, tojótollazatú kakas, sárga kéklábú
nangking-bantam tojó és aranyszínű, foltos vagy pöttyös hamburgi tojó)
arany paduai felhasználásával a mai sebright elődjét. Dürigen szerint a
fehér szín a selyemtyúktól származik, ez azonban nem biztos. A német
tenyésztők, Bockelmann (Melle) és Liebsch (Hannover) 1860-tól javítottak
az Angliából érkezett, addig még tejszínfehér állatok ezüstfehér
mintázatán. J. Werde Grünewaldban és H. Marten Lehrtében a rákövetkező
években jól továbbfejlesztették a fajtát. A tenyésztők ezüst paduaival
is kísérleteztek, mely segítette a színkép és a minta változatlan
örökítését. A német sebright-klubot már 1926-ban megalapították. |
Törpe selyemtyúk
Az
NSZK-ban 1988-ban elismert fajta eredetéről nincsenek biztos
információk. D. Prekel szerint egy holland tenyésztő foglalkozott 1960
körül ennek a törpe fajtának a tenyésztésével. Prekel utal arra is, hogy
a selyemtyúkok kis méretben korábbi évtizedekben is előfordultak, de
közvetlen forrást nem ad meg. Hollandiában az utóbbi években mindig
állítottak ki kistestű selyemtyúkokat, a fajta törpe- és nagy testű
változata közt a határt azonban nem lehetett egyértelműen meghatározni.
Az első valódi törpéket a mi időnkben az 1985-ös Európa kiállításon
lehetett megcsodálni a dániai Herningben. A "Geflügel-Börse" c. lap
ll/89-es számában megjelent képen egy fehér tojó látható egy nagy kakas
mellett, és nagyon látványosan mutatja a kis törpetípust. Az ottani,
norvég tenyésztő által kiállított két fehér kakas és négy fehér tojó -
egy dán tenyésztő fekete és vadas színű törpéi mellett - kedvet
csináltak a német tenyésztőknek a vonzó törpe fajta német kiállításon
való bemutatásához. 1987-ben Dortmundban, a 69. Országos Baromfi
Kiállításon összesen 40 dán gyűrűs felnőtt állatot és német utódot
mutattak be. Ekkor már 15 tenyésztő volt, aki a fehér, a fekete és a
vadas színváltozattal foglalkozott. 1988 elején hivatalosan is
elismerték, így már ugyanabban az évben a frankfurti országos
kiállításon 14 törpe selyemtyúk állhatott szabályos osztályban a bírók
elé. Előtte mindenesetre már bemutatkoztak Hannoverben a német fiatal
baromfik kiállításán, igaz csak két fehér és hat vadas színű állat. |
Törpe spanyol tyúk
Ennek
a fehérarcú fajtának törpeváltozatban való megjelenését, mely a század
eleje óta Angliában, Hollandiában és Németországban is ismert volt, a
német tenyésztő, H. Kolb 1983 óta tartó tervszerű tenyésztői munkájának
köszönhetjük. Egy nagy testű spanyol kakast és egy törpe minorka tojót
használt. H. Kolb a következő évben két tenyésztörzset állított össze a
spanyol kakasból és a legjobb jércékből. Mind az alaki előrehaladás,
mind a szinte teljesen fehér arcterület sokat ígért. A Kaliforniában
tenyésztett törpe spanyol tyúkok importálásának kísérlete meghiúsult. A
Dél-Angliából behozott tenyésztojásokkal több sikere volt. Kolb egy
holland tenyészetből ismét kapott egy tenyésztörzset, így a három
különböző vonallal időközben hivatalosan is elismertette a fajtát a
német standardban. |
Törpe sulmvölgyi (sulmtaler)
Először
1957-ben, H. J. Webers állított ki Hannoverben törpe sulmvölgyit. A
remcheidi W. Hill ezután aranyszínű német törpetyúkok és chamois-színű
törpe paduai keresztezéséből származó kakast a weberi tenyészetből
származó tojóval párosított, és elég típusos, de még mindig kék lábú
állatokat kapott. Az egykori NDK tenyésztői szerencsét próbáltak sárga
törpe orpingtonok felhasználásával. Webers később még visszanyúlt egy
parlagi törpetyúk csoportból származó, bóbitás fekete tojóra, így
előbbre jutott a jellegzetes bóbitaképződésben. A meglepetés tökéletes
volt, amikor Webers 1960-ban rögtön 32 felnőtt és fiatal állatot
állított ki. Egy évvel később elismerték a törpe sulmvölgyieket. |
Törpe sussex
A
fajta az angol Sussex grófságról kapta a nevét. Az első világos
sussexeket 1924ben mutatták be Londonban a Kristálypalota-kiállításon. A
harmincas évek elején kerültek Németországba. A paderborni tenyésztő,
Karl Lohmann azonban kis idővel azelőtt már kiállított Frankfurtban egy
tarka törpe sussex kakast, melyre nagyon felfigyeltek. A második
világháború után Németországban már nem volt meg a világos és a tarka
színváltozat, így D. Mohrdieknek újra ki kellett tenyésztenie. A
leggyakrabban tenyésztett és kiállított törpetyúkokhoz tartozik. |
Törpe szász tyúk
Ezt
a törpetyúkot hivatalosan elismert fajtaként 1995 óta állítják ki német
kiállításokon. Kialakulásáról nincsenek feljegyzések. Nagy
valószínűséggel feltételezhető, hogy a nagy testű változat volt a
kiindulási állat. Nem tudni, hogy milyen törpefajták segítették még a
létrejöttét. |
Törpe szumátrai
Az
1989-ben elismert törpetyúk-fajta kitenyésztése lényegében Hessenben
zajlott. A rodgaui G. Ernst tenyésztő már 1985-ben törpeszerű
szumátraiakat mutatott be, melyek azonban túlnyomórészt külföldi gyűrűt
viseltek. Törpe szumátrai látszólag már létezett egy ideje más európai
országokban, pl. Belgiumban, és lehetséges, hogy Hollandiában is.
Ezekből a tenyészirányokból K. Borntrager és K. Oeste (Kirchhain/Hessen)
tenyésztők azonban nem használtak fel állatokat a tenyésztésükhöz. K.
Oeste pár éve már nagy testű szumátraiakat tenyésztett, K. Borntrager a
fekete törpe főnix kialakításával foglalkozott. A két tenyésztő 1986-ban
fekete törpe főnix és nyírfaszínű modern angol törpeviador tojó
párosításával ígéretes állatokat kapott a továbbtenyésztéshez. Az
áttörés akkor következett be, amikor egy kicsinek megmaradt nagy testű
szumátrait használtak keresztezésre. Az utódokat 1988-ban mutatták be a
hannoveri növendékbaromfi-kiállításon. A négy fiatal kakas közül kettő
már megkapta a nagyon jó minősítést. Az öt fiatal és idős tojóból álló
gyűjtemény két nagyon jóra értékelt állattal tűnt ki, melyek a nemes
szumátrai tyúk kicsinyített másának voltak mondhatók. A hivatalos
elismerés után 1989 szeptemberében mindkét tenyésztő bemutatta az
állatait a kirchhaini szemlén. Főleg a tojók tetszettek a túlnyomórészt
helyes típusuk, a finom tollfényük és a tipikus fej pontjaik miatt. |
|